Ma az én lilaruhás hölgyikém ki volt... Nagyon meg tudom érteni, hiszen olyasmivel vádolták meg, ami nem volt igaz és nagyon rosszul eshetett szegénykémnek. Ráadásul olyasvalaki vádolta meg, aki szereti.
Ahogyan ott zokogott karjait a nyakamba fonva, azt hittem menten én is sírva fakadok.

Hogy lehet ennyire naív és hiszékeny??  Hogy lehet ilyen mafla?? 

Köztudott, hogy sosem volt a szívem csücske az, akit ő annyira szeret. De akkor is! Azt is tudom, hogy igazából ez az egész nem is az ő hibája volt. Nem tehet róla, de bántott, ahogyan megsértette az én legjobb barátnőmet! Mintha a szívem kettéhasadt volna... Eddig legalább bíztam benne... bíztam bennük és amikor láttam mennyire boldogok együtt, adtam ennek az egésznek még egy esélyt. Nem tudom, mostmár mit gondoljak. Tényleg nem tudom. Szörnyű érzés volt őt szenvedni látni.... Mindenki azt gondolja róla, milyen kemény meg stb, pedig érzékeny a lelke. Nagyon tud szeretni. De szerintem ő is egy kicsit bizonytalan lett, ahogyan én is. Kíváncsian várom, mit fog hozni a jövő...