..............................................................................................
Békésen repkedtem a réten rengeteg színes virág között... nyugodtan csapdostam szárnyaimmal, amikor hirtelen egy erősebb fuvallat felkapott. Nem volt akkora energiám, hogy ellent álljak a hatalmas erejű szélnek és elbújni se volt már időm. Hagytam, hogy sodorjon magával a levegő, remélve a legjobbakat. Reggel arra ébredtem, hogy távol vagyok. Messzire kerültem, sehol egy virág, fa, sőt még füvet sem láttam bármerre néztem. Valami keményen feküdtem. Felnéztem, óriási "lények" közeledtek felém. Megpróbáltam megfordulni és elrepülni, de szárnyaim megsebesültek a viharban. A lábaim sem voltak a régiek, néhány íz hiányzott. Egyszercsak valami felkapott a hátamnál fogva és puha mancsába szorított. Össze voltam nyomódva, de nem törődtem vele. Biztosan jót akarnak... gondoltam. Pár perc múlva világos lett és egy óriási ütést éreztem. Mi lehet ez? Hol vagyok? Nagy nehezen kinyitottam összetett szemeimet és megfigyeltem a körülöttem lévő új világot. Hideg és kemény volt, a fala pedig átlátszó. Nagyon féltem... Nem volt benne semmi, csak én. Én, a törött szárnyú, csonka lábú katicabogár, akit nagyon megviselt az utazás. Nem tudtam lábra állni, se szárnyaimat mozgásra kényszeríteni. Nem törődvén semmivel békésen szundikáltam egyet új otthonomban. Szép álmok követtek, régi világomat láttam. A puha pázsiton játszadozva, virágról virágra repkedve éltem életemet. A gyönyörű álomból egy hatalmas ütés ébresztett fel. Ide oda dobódtam új házikómban. Az átlátszó üvegfalak mögött vigyorgó arcokat pillantottam meg. El szerettem volna repülni erről a szörnyűséges helyről, de nem bírtam mozgolódni. Hagytam, hogy ide oda rázogassanak, mint egy darab követ. Sajgott a fejem, mindenem szörnyen fájt. Hangokat is hallottam, kacagások sokaságától zengtek gondolataim. Már nem nevezném otthonnak ezt a közeget, inkább egy börtönhöz hasonlítanám. Bármerre mennék, mindig beleütköznék a hideg falakba. Nem hagynak békén csak rázogatnak ide-oda. Később minden elcsendesült, sötétség lett. Lecsuktam a szememet. Hirtelen minden fájdalmam megszűnt. Nem éreztem meggyötört szárnyacskáimat, sem pedig ízekre szaggatott lábacskáimat. Nem hallottam és nem láttam semmit. Kis idő múlva hatalmas fényesség közeledett felém. Megijedtem, nem tudtam mi vár még rám. Egyszercsak erősnek éreztem magam és kinyitottam a szememet. Egy csodálatos világ tárult elém, aranyló rétekkel és sok színesebbnél színesebb virággal. Ez még a régi otthonomnál is csodálatosabb hely volt. Váratlanul felerősödtem, lábra álltam és új, arany szárnyacskáimmal elrepültem a messzeségbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése