A blogom elég színesre sikeredett... :) ennek örülök, de mégsem fejezi teljesen a hangulatomat. Szívem egyik fele ( a nagyobbik ) tényleg ilyen színekben pompázik, de a másik oldal.... szürke....fekete....fehér..... Hiányzik onnan valami, valaki, valakik! Igen, ŐK! Annyira hiányoznak.... Nem tudom elmondani mennyire....

Nélkülük olyan vagyok, mint egy rongy, amit bármikor eldobhatnak... Lelkileg üres vagyok nélkülük. Nagyon üres...

Csak várok. Várok, hogy felbukkanjon fészbukkon és ráírjak hogy szia (szivecske) és ő visszaírjon hogy szia kicsim...

Az én angyalszárnyú kígyóbűvölőmmel beszélgetek, aki mindig feldob és élettel tölti be szívemet. Milyen Jó, hogy van nekem... :) Szeretem.. Mindenkit szeretek! Talán túlságosan is... Nem baj, ez így van rendjén... azt hiszem...