2011. június 7., kedd

Sajnálom, de egyenlőre itt a vég!
elhasználódtam
regenerálódnom kell

/-talán egyszer majd visszakacsintok. pápá/

2011. június 5., vasárnap

A csorbája a pohárszélnek

Jó újra itthon lenni. Szörnyen fáradt vagyok, ma pláza, tegnap pláza, tegnapelőtt pláza. Pest. huhuh... Forrott körülöttünk a levegő, teli voltunk élettel. A verseny jól sikerült, hatodik helyezést értünk el, ami azért valljuk be, egészen jó. Az ország 6. legjobb csecsemőgondozói vagyunk. *.* Subidubíí...
Amin viszont igencsak meg kellett hogy lepődjünk, a pesti csapat 3 fiúból állt. De nem ám ilyen begyepesedett, szentes fiúcskákból, hanem olyan jófélékből. Komolyan meglepődtem, és sikerült plátói szerelembe esnem zöldpólós iránt. Ó, de jó -.-" /akkoris megtudom a nevét/ Gyorsan eltelt ez a hétvége, és sajnos be kell valljak egy komoly és súlyos problémát. Ki akartam törölni ezt az egészet úgy, ahogy van. Elterveztem, hogy nyáron nem ütöm az időt blogolással, helyette inkább élek egy kicsit, de amint bepötyögtem a már megszokott címet és megláttam ezt a rengeteg mindent, nem voltam rá képes. Rá kellett hogy jöjjek, akár jó, akár nem, ez már az életem része. Egy picike darabot ide csurrantottam magamból, amit sajnálnék egy gombnyomással a semmibe vágni. Ez így jó, ahogy van, mert ÉN vagyok/voltam.
Hatalmasat néztem, amikor az aluljáróban megpillantottam jóképűsrác egyik haverját. Micsoda? :O Ha ő itt, akkor jóképűsrác is itt... Szerencsére ez bejött, és láthattam újra. Erre mondják azt: kicsi a világ (de Bp még kisebb)...

- rájöttem, hogy egyre kevesebbet írok és egyre többet hallgatok Petőfi rádiót

2011. június 2., csütörtök

Csodás reggel, 3 óra múlva már a vonaton fogok ülni, ami éppen Szerencs felé tart. Ott átszállunk a Páva IC-re és olyan 3 körül megérkezünk Pestre. Ismét letelepszünk a Keletibe, metrózunk 2 megállót, aztán pedig busszal elvisznek a szállásra. Országos Csecsemőgondozási Verseny.... Este Aréna Pláza, 23-as terem, Karib tenger kalózai 4 3D.... holnap reggel 8-tól d.u 4-ig verseny... sok sikert Nórika! :)

2011. május 31., kedd

Az iskola védőnőjétől elkértem egy filmet. Egy fiú története, aki 21 évesen meghalt embóliában drog túladagolása miatt.  A film címe: Mosolygó kék szemek
Mert hogy innen indult! Pár ártatlannak látszó tablettától és a füves cigitől indult ki fiatalkorában Karesz, akinek családja készítette saját videófelvételeiből a filmet. Én úgy gondolom, elég meggyőző. Szörnyű látvány, ahogyan a holt fiút lefényképezték.... nem kívánom ecsetelni.
Aki tudja, feltétlenül nézze meg! Így lehet megelőzni a mai világ ártalmait.

És nem érdekel, ha egy hétig rosszat fogok álmodni a szörnyű látványtól, nem érdekel, ha éjjel nem fogok tudni aludni. Szörnyen tanulságos és én hiszem, hogy mindenki okulhat belőle. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy mi magunk életében, hanem gyermekeinkre is jobban vigyázunk majd. Érdemes megnézni gyerekkorban is.


A mai délutánom egy részét rászánom az ilyen oktatófilmek megnézésére. Suliba megnéztük még a Néma sikoly című abortuszról szóló kisfilmet, most pedig az Értékes vagy és Beszélj róla - veled is megtörténhet című oktatási jellegű filmeket fogom áttanulmányozni. Nem félek a csúnya képektől, inkább sokkolom magam, mint hogy valami hasonló ostoba dolgot kelljen átélnem.

Igénytelen zaj

Jaj annyira szeretem a kisgyerekeket! 2 éves kisfiú, cukiság *.*
Vele újra gyerek lehetek. Ő nem néz ki engem, hogyha vele együtt ugrándozok a fűben mezítláb, ha lecsúszok a kék csúszdán (amibe már bele se férek -.-" ) vagy ha hülye grimaszokat vágok. Nevet rajtam, én meg vele együtt nevetek. Az ő mosolya őszinte, ahogyan a kis szíve is ami hihetetlen módon tud szeretni. Beleszerettem teljesen, az biztos. /nem félreértendő/

Aztán meg ma két fiú bezárt a vallásterembe, lehúzták a cipőmet ( amit le akartak dobni a másodikról ).. örvendtem... rózsaszín csíkos zokniban szaladtam végig a folyosón, hogy elkapjam Paszulyt mindenki szeme láttára. Hát, őrült! :D Biosz óra előtt meg kaptam egy adag jó hideg desztillált vizet a hátamra. Emi által festett pólóm szerencsére nem bánta meg, de ha baja lett volna..... killer.... xD /poén/
Egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy ülök az ebédlőben, kajálunk, a többiek meg suttognak. Utálom, ha "nemlétezek" üzemmódba kapcsoltatnak. Valamit titkolnak, álnyelven beszélnek, röhögnek... és én ezt utálom! Tudtam, hogy rólam is szó esett, hát inkább magamba fordultam és hagytam, hagy szórakozzák ki magukat.... De aztán nem bírtam, Spárgának bevágtam egy miért nem bízik meg bennem senki? mondatot és elkotyogott mindent... Ezt a titkot én is jó ideje őriztem, szóval segáz *.*

Beteg vagyok, gyógyszereznek és cseppentenek a fülembe. Tegnap "félsüket" voltam, orvos látta, rendben van nagyjából. Azonkívül végre talán már érzem a nyár hangulatát, egy kicsit már élek! csak kegyetlenül hiányoztok már :/ már írni sincs kedvem, sajnálom...

2011. május 29., vasárnap

Régi mesékre emlékszel e még?

Kérem szépen, milyen időket élünk most, 2011 május huszonkilencedikén?
Nagyim és másodunokatestvéreim nagymamája élménybeszámolót tartott nekem az ebéd során, csak hogy belelássak egy fikarcnyit az ő világukba.

Előszedték először az egyik Írófüzetet, amit az én nagyim nagyija írt.Valódi tinta, szakadozó lapok, öregen sárgálló papír. Gyöngybetű írás. Csodálatos versek, megnevettető észrevételek. Beleírta, hogyan és hányféle módon lehet kiirtani a patkányokat ősi praktikákkal, mit kell tenni, ha valakinek nagyon izzad a lába. Jókat derültünk rajta, recept nélkül vásárolható 4 forintos gyógyszerkészítményt kell alkalmazni. Megtudtam még pár dolgot, például a négyhatvanas lisztet, a palatáblát, a csőrös tintatartót és még sorolhatnám. A legjobban viszont mégis a régi világ katonatörténetei érintettek meg. Akkor még tudták, mi az élet! Nem úgy, mint manapság. Elképzelni sem tudom, milyen lehetett a németek bevonulása, vagy éppen az orosz megszállás. Fogalmam sincs róla, akkor az embereknek mennyi szörnyűséget kellett átélniük.  Nagymamám több napon keresztül élt bezárkózva testvéreivel és a szomszéd lányokkal együtt. Egy kis trafikban bujdostak a katonák elől, hiszen mindenki tudta, mit csináltak akkoriban a nőkkel és lányokkal. A szomszéd bácsi az ablakon küldte be nekik az ételt és italt, ennek ellenére páran mégsem úszták meg a szörnyű sorsot... A német katonák kegyesebbek voltak, mentek hozzájuk csokit kérni, a mocskok pedig áramot vezettek a kilincsbe. 6 éves körüli kislányok voltak, mégis megtapasztalták a háború kegyetlen világát. Az oroszok ennél is embertelenebbek voltak. A másodunokatestvéreim nagyija Pesten élt, a gazdagabb rétegekbe tartoztak. Az orosz katonák megszállták házukat egy "jóindulatú" utcabelinek köszönhetően és másfél hónapot éltek egy pincében. A saját bátyjuk nem tudta, hol lehetnek éppen. Az akkor 10 évet betöltő kislány látta, ahogyan feldobják a legkedvesebb babáját, majd pedig szétlövik. Miután sírásra fakadt, elkezdtek üvöltözni és lövöldözni. Tönkretették a házukat, egy élet munkája veszett kárba...

Ők tudják, mi is az, hogy ÉLET. Nekik volt gyerekkoruk kinn az udvaron játszadozva, nem pedig a tévé előtt ülve. Én is csak itt ülök a számítógép előtt és beleburkózom a saját kézzel felépített 'virtuális világomba'. Tanulnom kellene, de mitsem érek vele. Inkább a valóságot tanulnám... semmit sem érek a kommunkáció típusaival, vagy a pun háborúk következményeivel a való életben.
Nem szeretném megtapasztalni azokat az időket, de mindenféleképpen el kell gondolkodnunk rajta: nem mindig volt internet és tévé, okostelefon és mp4 lejátszó. Voltak idők, amikor tartani kellett a gonosz katonák megszállásától és végig kellett nézni, ahogyan porrá zúzzák világunkat és elhurcolják szeretteinket vagy éppen minket. Saját bőrünkön mi már nem érezhetjük ennek a súlyát, de legalább egy percre éljük át szívünkben azoknak az embereknek a nyomorúságát és sorsát.

2011. május 28., szombat

Szívem sarkán megáll a lélek, mondom: jó, hogy itt vagy

Először egy kis olyan: Ma jó napom volt. / a tegnapról talán majd egyszer, de ahogyan elígérkezett az a péntek esti IFI, olyan kegyetlen jó is volt *.* / Tanultam egész nap. Barnultam, kinn a napon feküdtem és véstem bele a fejembe a tételeket... és pápápápám: kész! Elvileg mind a 20 a fejembe van. huh... már épp itt az ideje. Holnap meg folytatom ezt az őrültek táncát a jegyzetekkel és tankönyvekkel. Ellátogatott hozzám egy jóbarát, akit pár évvel ezelőtt utáltam, de a mi kis csapatunknak köszönhetően már nagyon megkedveltem. Színt vitt ebbe az uncsi, tanulós napba. Igaz, hazafelé úton elkapta a vihar és villámlás, de szerintem a robogóján ülve nem nagyon bánta. Képeket nézegettünk, cseresznyemagot köpködtünk a szomszéd tetőre, teknősökkel játszadoztunk, jó volt... igazából csak úgy mellesleg: bíztam benne, hogy felajánlja, elvisz egy körre, de ez a szakadó eső miatt lehetetlen volt :/ na nem baj, tegnap kimotoroztam magam... Pár perc múlva pedig indulok nagyimékhoz, ott alszok ma is. Este a kistévén nézzük a Csillag születiket, és értékeljük a versenyzőket. Vicces lesz, hiszen eléggé különbözőek az ízléseink ( mondjuk nekem eléggé ízlésficamom támad időnként, tehát ki tudja -.-" )

Hol vagy? 
Végül pedig egy ilyen: Az én drága Angyalszárnyú Kígyóbűvölőm utolsó bejegyzésének utolsó sora engem is szívenütött egy iciripicirit.: szerelemben élni volna jó! Itt a nyár, egyre több szabadidő, meleg, mindennek meseszerűnek kellene lennie. Rájöttem, hogy én pont fordított állásban működöm - tőlem minden kitelik - ősszel belecsöppentem egy 'kapcsolatba' és tavasszal meg vége lett. Éppen ellenkező időpontokban kellett volna történnie. Lényegtelen, mindig is tudtam hogy nem vagyok teljesen normális (főleg ilyenféle dolgokban). Szeretném, ha szeretne valaki! Jó lenne most hosszúkat sétálni a kellemes, nyári melegben, mezítláb futkosni a forró aszfalton, felmászni a fára cseresznyét enni, esőben táncolni VALAKIVEL. Valakivel, akit nem tudok hogy milyen, vagy hogy milyennek akarom hogy legyen. De könyörgöm, LEGYEN! Nem fogok csak azért a következő fiúval, aki velem szemben jön az utcán összejönni, hogy legyen valakim. Azt hiszem, most jó is egy kicsit egyedül lenni, de akkor is vágyom valaki szeretetére. De soha többet fb/skype kapcsolat! SOHA!SOHA!SOHA! Nekem nincs többé szükségem temérdek szívecskére sms-ben, meggyőzőszavakra skype-on, szerelmes dalokra fészbukkon. Akkor már inkább egyedül. Nekem mostmár valódi társra van szükségem, akit nem csak úgy tartok, mint egy teknősbékát, hogy néha megharapja az ujjam vagy bugyborékoljon egyet a langyos vízben. a-a. Igazi embert szeretnék magam mellett tudni, aki megért és bennem él. Talán sokat szeretnék, lehet elvakult vagyok. Egyenlőre megelégszem saját magammal is.... egyenlőre...


Ablak a kertre, a fényem a lényem és nem viszik át, úgy zuhan át
Alszom a versben, a télben és álmom nem viszik át, úgy zuhan át

2011. május 27., péntek

Csak egy gyors firka:

Benivel voltam WII-zni, hát.. kegyetlen jó volt. Nemsokára megyek IFI-re, kegyetlen jó lesz.. most meg nézem a Vámpírnaplókat, kegyetlen jó...

Összegezve tehát: KEGYETLEN JÓ ( a változatosság kedvéért )
Minden csodás, a kedvemmel az élen. Örvendek. Ma kalandokban, lógásban gazdag napom volt, majd talán egyszer bepötyögöm, de per pillanat túlságosan pörgök hozzá....

Ó, jaj, ez a Vámpírnaplók túl jó. Félek, hogy belebuzulok, mint anno' a Twilight sorozatba.... Nem baj, talán a nem létező kapcsolatomra nézve pont aktuális egy újabb mánia.... ( csak bele ne hülyüljek -.-" ) már csak 7 perc és folytatódhat tovább a filmezés



Láttam, hogy jóképűsrác rám nézett. Engem nézett! Tuti! Ha már csak gúnyolódásból is, akkor is örülök neki. Egy csepp a tengerben.... de minden egyes részecske számít!



Rájöttem, hogy elég unalmas a blogom. Már írni se tudok élvezetesen. Nem tudok én semmit... Nem vagyok művész - soha nem is voltam - sem különleges. Nem tudok rajzolni, írni, festeni, fotózni, zenélni, énekelni, táncolni... semmit. De legalább boldog vagyok, és nekem ez valameddig elég. Számít valamit, azt hiszem...

2011. május 25., szerda

Kiköhögött nevetés

Elképesztően vicces hangulatok keringtek ma az osztályban. Lefogtak, a nyakamat csikizték, közbe lehúzták a tornacipőmet a jobb lábamról és ki akarták dobni az ablakon. Én meg csak röhögtem és röhögtem, fetrengtem a padlón és bevertem a fejemet az asztal sarkába. Mindenki jót derült rajtam és én is velük együtt nevettem. Mindenki kapott egy zöldség nevet ( én csöves kukorica lettem xD -.-" ) és angol órán végig leveleztünk az álnevek segítségével természetesen. Ráírtam a papírra: tanárnő legyen GOMBA. Erre az az idióta Paszuly meg felolvassa. Patisszon csak néz meglepődötten, Retek fogja a fejét, Saláta és Spárga meg dőlnek a padban a röhögéstől. Én meg, mint egy árva csöves kukorica a sarokban bújtam a pad alá....

Azonkívül ma Mizo dobozos kakaót vittem suliba. Igen szeretem, magyar termék. Nem sikerült meginni az összeset, pedig még a többiek is megkóstolták. Hazafelé csöveztünk az állomáson, ledobtam a táskámat a peronra és ránehezedtem. Beszélgettünk, egyensúlyoztunk a síneken és közben néztük a körülöttünk lévő utasokat. 4 perc késéssel bezötyögött a vonat, majd leültünk egy ismerős mellé. Furán éreztem, hogy nedves a nadrágom. ÁÁ.. kifolyt a kakaóm, átitatta a táskámat és foltot hagyott a világos farmeron. Hát persze! Ráültem, amíg vártuk a vonatot...
ó.. én szerencsétlen *.*
Német órán Paszuly mellett ültem ( ami élmény volt xD ) még most is itt a firkája a kezemen. Ennek természetesen tanárnő nem igen örült, száműzte is őt mellőlem az év végéig. Kajálás a Mudrányba, fincsi kelkáposztafűzelék... blö... Jókat röhögtem 3 fiú társaságában. A csattomat - aminek előző órán eltörték két fogát - elvették és beledobták a levesbe, majd pedig a fincsi-főzelékbe. Örvendtem és röhögtem.  Ma nem volt szerencsém látni jóképűsrácot, aminek kifejezetten nem örültem, de annyira lekötöttek a többiek, hogy most nem hiányzott...
Tegnap este falujárás Bijámmal, motoros csávó integet, mi röhögünk.. negyed tízkor értem haza, apa kicsit mérges. Nem baj, megérte.

Sokkal jobban vagyok szellemileg, csak ne kellene ennyit tanulni.

Megfáztam, fáj a torkom és kipirosodott az orrom a sok fújástól. Miért kell nekem pont a nyár kellős elején lebetegedni?


És mellesleg megtaláltam egy kemény 1 versszakos verset, amit a végső szakításunk után anno' RÓLA írtam. Tegnap jót nevettünk rajta, igen érdekes. Jelképesen bele fogjuk dobni a patakba, de előtte még gondolkodtam, hogy bepötyögjem e, és aztán megadtam magam:



Képmutató

Tűnés innen te álomból kitépett csalódás fergeteg,
Más nem vagy, egyszerűen szánalmas életed.
Becsaptál, elhittelek, szerettelek, csalódtam tebenned.
Idióta lényed tüzes pokla égetett.







Szerintem elég ramatyul hangzik és rövid, de belőlem áradt és sajnos hozzám tartozik ez is. Most pedig irány törit tanulní...

2011. május 24., kedd

üreslelkű némber

Unalmas, levert vagyok. Hosszú ez a nap, és még most jön csak a java...
 Tanulás, már elegem van belőled! Pont 2 hét múlva vizsga... utálom! Holnap biosz doga.. ma még ehhez sincsen kedvem.

Sokkal inkább ülnék most kinn a jó melegben, térdig erő fűben Velük! Röhögnénk, és ismét élettel teli lennék. Drága Emim, akkora élmény volt veled 14 percet beszélni. áá. a telefonszámlám bánja majd.. segáz
 Nem akarok ilyen fáradt lenni... semmihez sincsen kedvem.
írni sincs... bocsánat -.-"


egyre csak üresedek... 
Én nem akarom ezt az érzést! Mindjárt itt a nyár, én meg pont most omlok össze. 
Remélem holnap már sokkal jobban leszek. :)

2011. május 23., hétfő

Tintatúra

Á, ma az új kék, virágmintás kis hosszított trikómban mentem suliba. Alul térdig érő fekete legini, vékony harisnya és metálszandi. Annyira jó érzés volt ilyen lengén lenni. Egyre közelebb a nyár! végre
És persze, ma megint rágcsáltam a fekete, zselés tollamat. Bevettem a számba, és ááá... tisztára olyan lettem. A kémia tanárom - aki mellesleg a gimi igazgatóhelyettese - szólt rám és kiküldött a mosdóba. Eléggé beégtem xD de csak röhögtem magamon - a többiekkel együtt..
Csütörtökön 2 órakor interjút adok a helyi tv-nek a versenyről *.*
Juj, és ma megint láttam azt a fiút, ( akit ezek után jóképűsrác-nak fogok hívni ) tűzpiros pólóban... Egyszer komolyan akciózok egyet és valahogyan odakeveredek a társaságába. muszáj. vagyis jó lenne *.* kár, hogy nincsen elég bátorságom hozzá....

Most pedig irány a buszmegálló: táncpróba. Összegezve közepes szintű kedvvel indulok útnak. Per pill jól érzem magam. boldog..boldog...boldog...

hiányoztok....

2011. május 22., vasárnap

Fogalmam sem volt róla, hogy Király L. Norbinak már saját száma van. De hál'istennek megtaláltam:






( sajnos nem tudom beilleszteni mert valami hülye macskák jönnek be -.-" )
Úgy érzem, nekem szól.... Köszi Norbi, Király vagy ;) :D

Verselő, szenvedő, szerető, kereső lélek

Tanulok ezerrel... eddig magyar tételek, most pedig egy kis fizika. Csupán ezért nem szeretem a vasárnapot. Hol vannak azok a jó kis pihenős hétvégék? Ebben a rohanásban jó messzire szálltak. ' Na majd nyáron... ' mondom én, amikor remélhetőleg a tanulás mellőzésével több szabadidőm lesz. Hát, majd meglátjuk. Csak remélni merem.

Hirtelen álltam fel a narancssárga nyugágyból, éppen tanultam. A tűző napon voltam, szörnyen melegem volt. Kettőt léptem, elkezdtem szörnyen szédülni. Forgott a világ - csak éppen engem kihagytak - és a lábamban furcsa, bizsergető érzést tudatosítottam. Gyorsan megkapaszkodtam az ablakpárkányban, nagy levegőt vettem, de mind hiába. 1 mp sem telt el és a földre huppantam. Nem tartott sokáig a lecsücsülés, amint újra erőt éreztem a testemben, azonnal felálltam a jó hideg kőről. Megijedtem, és beszaladtam a hűvös szobába. Lefeküdtem az ágyamra....

Most pedig egy szál bikini-felsőben és lila, buggyos rövidgatyában üldögélek. Tanulnom kellene, aj, de már olyan nyári érzésem van. Odakinn hőség uralkodik, ma sokat tartózkodtam a melegben. A hasam egy árnyalattal sötétebb lett, azt hiszem. Jó érzés volt a kék égbolton nézni a fecskéket, ahogyan éles szárnycsapásokkal röpülnek a magasba. Néha szívesen összezsugorodnék - akárcsak a zsugorka - és felülnék egynek a hátára. Jól belemarkolnék aranyos kis tollaiba és csak szállnék vele.... Első sorban Bodrogszerdahely felé vennénk az irányt. A madárka csőrével bekopogtatna Emi ablakán, majd pedig Kukuhoz és Ádámhoz is benéznénk egy kicsit. Elszállnánk Kövesdre Bejához és Borsiba Putyenkámhoz. Ott megpihennénk, elcsipegetnénk egy Máté-féle sütit is. Aztán körútra indulnánk, mindenfelé benéznénk és még Erdélyország mesés vidékéig is eljuthatnánk.  A Hargita csúcsán leszállnánk az egyik kopjafára, majd áfonyát és vadmálnát falatoznánk. Teli pocakkal végül hazasompolyognánk.... Álomutazás egy fecske hátán *.*

2011. május 21., szombat

Azt a kutya mindenit, milyen számot találtam! :O

Napos oldalon elveszett légió

Tegnap Kárpátia koncert... Végre megint láthattam Zsófiékat, és velük együtt tombolhattam. Kezdésnek jól beégtem pár éppen diszkóba igyekvő srác előtt,  csak hogy minden jól kezdődjön (xD)
Ugráltam a tömegben, mint egy őrült! Egyszerűen fantasztikus érzés, ahogyan ott tombolsz. Körülötted mindenki ugyanazt gondolja, csupa igazi magyar ember. A földön eltaposott sörösüvegek, a levegő tele cigifüsttel, a magasban pedig zászlók lobognak... Szeretem, nagyon szeretem a tömeggel együtt hangosan üvölteni, hogy Vesszen, vesszen Trianon! és még hasonlók. Akkor igazán magyarnak érzem magamat, és büszke vagyok rá. Néha feltekintek a csillagos égre és csak figyelem a körülöttem lévőket..
Egyszerre üvöltünk, egyszerre vesszük a levegőt, egyszerre emeljük öklünket a magasba... egyszerre dobban a szívünk is.
Emberek, ezt át kell élni!

Csak ugrálok és ugrálok, már nem is ritmusra emelem a kezemet a magasba. Az oldalam szúr, a talpam már sajog, a fejem majd szét hasad. A vérem feszíti az ereimet, a szívem sebesen pumpál. A részeg tombolókkal együtt ordítok: Ria, Ria, Hungária!!! Petrás János okos beszédét hallgatom, aztán a gitárok erős hangjától edződik a dobhártyám. A hajam csak úgy lobog, a melegtől izzadságcseppek gördülnek le a homlokomon. De nincs megállás! Annyi erő és tűz van vennem, majd elégek. Pár hevesen ugráló, alkohol-túltengéstől szenvedő férfi ugrik a lábamra, de tovább, tovább, tovább! A hangom már szinte rekedtes, arcom piros, fejem 'túlvilági' formákat ölt. Olyankor nincs semmi és senki. Csak a HAZA!


Ma pedig elmentünk vásárolni. Beleszerelmesedtem egy metálosan csillogó szandálba, az enyém lett... Megtetszett egy kék, hosszított trikó telis-tele virágokkal, enyém lett.... és még sorolhatnám, köszi Anya! Most is éppen ezekben a ruhákban ülök....
Hiányoztok, drágáim!

2011. május 20., péntek

Ráhangoldódás a ma esti Kárpátiakoncertre:
http://karpatiazenekar.hu/

" Az volt kérem szépen az igazán szép idő, mikor férfi volt a férfi és nő volt a nő. 
A pimasz rágalmakat másnap párbaj követte, és a sértést vérrel mosták le. 
Akkor kérem szépen rend volt még a rend.
Az utcát csendőr járta, a tolvaj reszketett.
A börtön nem hotel volt és a bíró nem haver.
Megfizetett minden gazember!"

aztán meg:
Ma végre hallottam beszélni, sőt még nevetni is. Pontosan nem tudom, hogy miről csevegtek, de elkaptam egyik mosolyát. áá. Gyönyörű! Bár észrevennél és megismerhetnélek.... Először unottan felfelé lépcsőzve láttam meg ma. Vízkék póló, farmer, fekete-fehér-zöld cipő. Jó megfigyelő vagyok. mind1, ezeket csak úgy apróbetűsen xD 
Jó volt ma Annával és Tüncivel ( meg azért Evelin is hozzánkcsapódott ) városban mászkálni. Juj, előhivattam 53 képet. Elegem lett abból, hogy csak a képernyőn jelennek meg az emlékek, hát kézzel fogható bizonyítékokat szereztem. 4 képet már fel is aggatam az üres íróasztal szekrényemre, olyan mesések. Ha bemegyek a szobámba és megpillantom őket, újra felkavarognak belőlem azok a csodálatos emlékek.: Biával fotózkodás a hátsó kertben, kockásingben, fekete harisnyában és Tisza cipőben. Pesti utunk a Csitergővel, Beni hátára ugrálás, mindenki telifogas mosollyal nevet, olyan vidám és remek. Erdélyi szilveszter party, Bencével közös kép. és aztán.. ááá... Emivel és Putyival közös kép Hatfán. Kicsit hülye fejek, de annyira jó! Majd a többi kép is kikerül, vagy album, tabló.. még nem tudom. Mindenesetre azok sem merülnek feledésbe! Örülök neki, hogy ezt is megvalósítottam.
Újra hozzám szólt, röhögtünk, átölelt, kigúnyolt. Végre! Azt hittem már sosem lesz minden a régi.

2011. május 19., csütörtök

Sikerélmény *.*

És most bevágok egy extra méretű büszkefejet, ide ni.... ebbe az összevissza-nyomorúságos lelkembe: Tádám!
Megnyertük a megyei csecsemőgondozási versenyt, és száguldunk Budapestre az országos döntőre, ami 3 napos lesz. Juhéj! Megvertük az egészségügyi sulit, azért kicsit jó *.*
Újra érezni fogom a pesti levegőt, a szabadságot.. megint belekóstolhatok a városi életbe, nagyokat nevetve Fancsával és Annával. Igen jó lesz! Plázázunk, versenyzünk, tanulunk és kegyetlen sokat barmulunk! Ma is.. amit leműveltünk.. majdnem bevizeltem xD
Egyre jobban vonzz Pest, a nagyváros, az ÉLET
Köszönöm, hogy egy ekkora pozitív élmény elfeledtette velem egy kicsit, hogy valójában nem is vagyok annyira jól...Juj, és holnap koncert, tombolás, kiadok magamból mindent! Érzem, megint egy jó időszak következik!
Szeretnék már szárnyalni és teljesen boldog lenni! Ma azt hiszem sikerült egy kicsit, és holnap is menni fog... Bár minden nap ilyen lenne.

Kavargó álomképek között

2011. május 17., kedd

Sovány szívem lélegzete

Ó,jaj. Tudom, régen írtam.. elnézést. Nem fogom semmire: nem volt kedvem hozzá. Óriási összevisszaság áradt belőlem, amit nem kívántam megosztani senkivel. Most sem érzek sokkal másképpen, nem tudtam minden egyes pillanatot újra átéli és feldolgozni. Versenyt futok az idővel, és egyenlőre ő a gyorsabb. :/
Tehát csak egy dolog most magamról: egyre érzéketlenebb vagyok. Rádiót hallgatván és magyar tételeket dolgozván meghallok egy szerelmes számot, egy gombnyomás, és csend.. kikapcsolom... A suli folyosóján nem nézek rá többet az ott csöpögő párocskákra. Nem izgat, hogyha valaki kibeszél ( főleg közülük ). Nem érdekelnek többé a szerelmes idézetek és dalszövegek. Ez az utóbbi 2-3 napban jelentkezett. Erre közrejátszott a hétfői esős idő, élni se volt kedvem. Nem pihentem ki magamat az után a csodálatos pörgős vasárnap után, hát fáradt és kedvtelen voltam. Na jó nem ecsetelem tovább, de ez szerintem már nagyon durva : ma az dobta fel a napomat, hogy megnéztük a koliba a paranormal activity 2-t ( :O )
Ez egy horrorfilm, elég durva vagy éppen hülyeség, még nem tudtam eldönteni.
Ennek ellenére ezek a suliban nem mutatkoznak meg, ott ugyanolyan 'senki' vagyok, mint eddig voltam... ( na jó, ez lehet kicsit szúrós megfogalmazás )
Néha elkapom azért még a "jóérzés hullámokat" és élek.
én... nem akarok érzéketlen lenni.... ba+.. egy szerencsétlen, nyomorult árnyéknak érzem magam, aki próbál valamit elérni ebben az idióta világban, de csak kapálódzik a fellegek között....

 AttyaÚrIsten, ez a lány nem én vagyok!

vagy ki tudja? -.-" ha ezek is miattad vannak, szemenköplek! hallod???

2011. május 14., szombat

Cirkuszi mámor

Tegnapi IFI... kegyetlen jó volt :)
Ma fellépés. Egyetlenegy, talán 4 perces sincs koreográfia. Elég az. Holnap is fellépés, de akkor már egész csoporttal, és 3-4 tánc. És DDAV ? Vagy ha nem is mind, de páran lehet eljönnek. Már nem bánom, azt hiszem.   Jujuj, beszéltem Danival skypeon. Vicces volt, ahogyan próbált rávenni, hogy mondjam azt neki: Szeretlek! Én természetesen nem adtam meg neki ezt az örömöt és csak röhögtem a bajszom alatt. Jó volt nézni, ahogy próbál meggyőzni én meg csak kiröhögöm... gonosz vagyok? :D van ez így... Rájöttem valamire, találtam valamit Danikában, amit talán szeretek. Szeretem idegesíteni! de nagyon... jó röhögni rajta. Sajnálom, ha ez szenyó dolog. Várom a holnapot, talán Kukut is újra átölelhetem. Végre! Vikivel továbbra is "no kommunikésön", a többiekkel meg minden úgy ahogy régen volt... Szól a rádió, én meg megint magyar tételeket dolgozok ki. Már elegem van belőlük. 13 tétel van készen. Még 7 van hátra, hétvégén be kellene fejezni.

Hiányoztok! ÁÁ... Beja... régen beszéltünk.
Ja, és mellesleg tegnap tornáztam. Nyújtottam, meg vádlira "gyúrogatok"... kétszer görcsölt be.

Juj, tegnap pasztellkrétával festettem 3 képet. Elég jók lettek, azt hiszem, de úgy nézett ki a kezem, mint egy nemistudommi. xD Bia telefonált, levágatta a haját ( :O ) szaladtam színes kézzel, 1 szál fekete harisnyában, tornacipőben, és egy kapucnis cipzáros felsőben ki a főútra, jól áll nagyon! :)


Úgy döntöttem, 3 képet közzé teszek:







Továbbra is tele vagyok életkedvvel és energiával!


A mell a rács, a vágy a zár
Szív a hús, a szem bezár.






2011. május 12., csütörtök

200. bejegyzés

Könnyű addig utálni valakiket, ameddig nem szembesülsz velük. Ők nem utálnak engem, csak továbbra is szivatni fognak úgy mint eddig....
Á, holnap német témazáró. (de minek ? - kérdem én, aki már jóformán 3 hónapja nem foglalkozott idegennyelv tanulással.. ajaj) Bajban vagyok, nem tudok semmit. Ma sokat pótolnom kell, fél négytől egészen idáig tanultam és most járok a felénél.. na jó, lehet hogy már kicsit többnél... de ez közel sem elég. Túl sokat várok magamtól? Lehet, de nem baj, szeressük a németet és meg kell tanulni, hogy ötös legyen az év utolsó nagydogája! (németből)

Utálom ezt az érzést, hogy kinn szinte már nyárias hangulat : meleg, szikrázó napsütés, madárcsicsergés, az utcán mindenhol gyerekek, mindenki ÉL    én meg benn kuksolok a szobám mélyén... Nyitva az ablak, lassacskán szűrődik be rajta zaj formájában az élet. Próbáltam kinn tanulni a teraszon, de nyugágyon feküdve nem tudok írni és normálisan gondolkodni. A fél zacskó szőlőcukortól - amit energiapótlás gyanánt magamba tömtem - már keserédes a szám. pfúj. Nyugi Nóra, már nem sok van, 4 hét és vége.... abból 1 hét kiesik terepgyakorlat! Csíksomlyó miatt. Á, de várom már a holnap estét. IFI! Már megint egyre jobban szeretem ezt a társaságot, nem tudnék megválni tőlük. E maitt várom legjobban a pénteket.. hétvégén meg fellépés. ó. *.* kicsit jó, kicsit rossz, de azért mégis jó. ( hihi, ezt jól leírtam ) kicsit kezdek megbolondulni, úgy érzem.



na de elég a suliból és a tanulásból....


juj, ma megint láttam azt a cuki srácot az A osztályból
bár megismerhetném *.*


Hiányoztok mind! Á, Kuku itt van skype-on.. jujujj, végre beszélhetünk.  Megyek is, most inkább oda koncentrálok, helyre kell hoznom egy furcsán majdnemelrontott barátságot.
Azta, leírtam mindent neki... remélem megért *.*

2011. május 11., szerda

Nem tudom elhinni, hogy valaki, akit annyira utálok és aki társaságban kegyetlen bunkó egy paraszt, tud rendes is lenni.... Sajnálom, ez van. Nem akarok többet DDAV-val együtt programot csinálni. Ha ez által csak magammal cseszek ki, akkor sem gondolom másképpen...

Hülye vagyok? *.*

Tükre megárad

És végre, érzem a nyár illatáradatát!

Még kicsit messze van, de halványan már beköszöntött a nyár és a meleg... Ma kabát nélkül, egy szál pulcsiban mentem suliba. Nulladik órában úszás, 7kor már a medencében lubickoltunk. Jó volt, teli voltam/vagyok élettel és energiával. Kicsit megsértődtem Ádámra ( osztálytársam) mert ma társával együtt megint szivatott! Utána meg jön oda hozzám és elkezd puszilgatni. Na nemár *.* dinka.... De akkor is jó veletek hülyülni és röhögni ( néha magamon ) Hiányoztok, ó, nyarat akarok! De nem azt a részét, amikor a műtőasztalon fekszem kábán és elámélva.. a-a... azt, amikor Velük vagyok! Emiéknél, Cseniéknél, Bejuséknál, vagy nekemaztántökmindegyhogyhol... lényeg: VELÜK! áá.. hiányoztok

Tele vagyok erővel! Még sincs kedvem táncra menni.. hm... nem is tudom miért! Talán nem akarom elveszteni a jókedvemet... nem akarom látni. De úgyse befolyásolhatsz már.. érzem, megszabadultam tőled és lesz*rlak! Vidám mosolygós napot mindenkinek! pusszancs

- juj de idióta vagyok

2011. május 10., kedd

Győzelem a toldalékmorfémák felett *.*

És igen! Meg van! Teljesítettem a 10 tételt. Kettő már megvolt, azaz 8 darab tételt körmöltem le nagyon intenzíven az utolsó bejegyzésem óta. Huh... Csak wc-zni álltam meg. A szemem majd kettéáll, az ujjam fáj és már pötyörészni is alig bír, a fejem pedig sajog és fáradt. Na, már a vizsgaanyag felénél járok. Az utolsó a toldalékmorfémák volt, nagyon izgalmas, mondhatom... *.* -.-"  Ilyenkor előnytelen, ha egy erős gimibe jár az ember. Szívesebben mentem volna veled, Bija  valahová. Vagy ha csak valamelyikünknél idétlenkedtünk volna, azt is szívesebben csináltam volna, mint ezt. De nem baj, megvolt a munka, nemsokára irány babázni! Csudijó.

Legalább túlterhelem az agyam és kevésbé jut idő/energia hülyeségeken mélázni. És ez nekem jó, nagyon is jó...

Csak suttognak, de nem beszélnek a fák

Magyar vizsga.. áá.. a hideg is kiráz tőle. Semmit sem tudok magyar nyelvtanból. Utálom az olyan dolgokat, amelyeknek semmi értelmük, mégis meg kell tanulni az idióta szabályokat. Ne értsetek félre, nagyon szeretem a magyar nyelvet. Helyesírásból is jó vagyok, az irodalmat különösen kedvelem. De ez a sok kommunikáció meg manipuláció a médiában, ezek néha kiakasztanak. 3 hét sincs a vizsgáig. Összesen 20 tétel van, én ma dolgoztam ki a harmadikat. Nem fogok végezni! Úgyhogy blogolás után neki is állok és 10-ig meg sem állok. ( remélem *.* ) Amúgy ma meg olaszul tanultunk magyar órán. Jöttek Turisták a suliba és mi fogadtuk őket. Mindenki egyesével bemutatkozott és elénekeltünk nekik egy magyar népdalt. Cserébe ők is megajándékoztak minket Szicília legnépszerűbb dalocskájával. Nagyon barátságosak voltak, jó volt, de tényleg. Ma mindenkinek olyan szivatós napja volt. Ezzel nincs sok baj, csak ma valahogy mindenki engem célzott meg.. bár a nap végére minden rendbe jött, azt hiszem. Tegnap kicsit depiztem. Hatott rám Kuku bizonytalansága, és én magam is rosszul lettem. Hiányzik, hogy valaki szeressen. De nem 'Ő'! Tegnap táncon egyeltalán nem kommunikáltunk, egymásra se néztünk. Láttam, hogy összesúgott Smárkkal és röhögtek, de nem érdekelt annyira. Kezdek túl lenni a legrosszabb részen, és innen már nincs lefelé út. Ma például nem jutott eszembe egész nap. Azt hittem, nehezebb lesz.  ez egy jó pont a számomra, kivételesen egészen erős vagyok.. remélem.
 Juj, ma lehet hogy ellátogatunk egy 2 éves kisfiúhoz. Oda vagyok a kisgyerekekeért. Az ő szívük őszinte, nem torzította el még őket semmi/senki. Tiszta az elméjük, világuk csodaország. Ha velük vagyok, én is gyerekké válhatok mellettük. Talán ezért szeretem őket annyira. Néha annyira visszavágyom 4-5 éves koromra. Amikor még az volt a legnagyobb bánatom, hogy kitört a barbi babám keze, nem kellett ilyen hülyeségekkel foglalkozni, mint most. Nem kellett azon aggódnom, hogy holnap melyik szadista tanár hív ki felelni, vagy hogy mit vegyek fel suliba. Nem kellett 'fiúkkal' foglalkozni. Minden oly' könnyű volt és őszinte.

Gyerek akarok lenni!


Gyerek vagy még, s mégis szinte készen
A ránc, szemednél bujkáló mosoly,
Ujjad végén a Nap már felnézhet,
Hátad ívén elfutnak folyók.

Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.

2011. május 9., hétfő

Köszönet Bejának

Drága Vadóckám!

Tudom, most is éppen írunk skypeon, de remélem azért meglepődsz ezen a bejegyzésen és elmosolygod magad.

Nagyon szépen köszönöm, hogy most is itt vagy és "fogod a kezem". Szörnyen vagyok, de te biztatsz és segítesz. Bármi bajom van, elnyögöm, és te máris megpróbálsz valamit tenni ellene. Ne tudd meg, hogy ez mennyire fontos most nekem. Bármekkora hülyeséget csinálok, te akkor is mellettem állsz. Amikor újra összejöttem 'Vele', te akkor is hittél bennem/bennünk ( mint már kiderült, hamisan ). Soha nem hagysz cserben. Soha! Köszönöm! Kegyetlenül szeretlek Beaaa! Igaz barát vagy, ez teljesen biztos. Szörnyen hiányzol! Remélem nemsokára újra veled együtt nevethetek!
Köszönöm.

Hangos kiáltás Eminek

Emese!

(mivel ma nem voltál skypeon)

Örülök, hogy visszatértél a blogodhoz! Nagyon szépen köszönöm a Tiszás zsugorkát, annyira jó! ááá... Köszönöm drága! De figyelj már.... Látom szívenütött az egyik idézet, amit kitettem. De Emi, te igenis MŰVÉSZ VAGY! Ne hidd, hogy nem! Tudom, látom, hogy az vagy. Csak hinned kell magadban! Tudom, pont én pofázok... -.-" Mikor a lelki világom pillanatnyilag romokban, csupa csalódás és szenvedés közepette vergődök,  mégis hangosan üvöltöm neked :
TE EGY VÉRBELI MŰVÉSZLÉLEK VAGY ÉS ÉN HISZEK BENNED!

szörnyen szeretlek drága Angyalszárnyú Kígyóbűvölőm! hiányzol már

Egy levél Kukunak

Kukukám.... ne tedd ezt, kérlek! Csalódtál bennem? De hát miért? Azért, mert falaztam a tesómnak, aki alattomos módon, de megvédett engem? Írtam pár csúnyaságot, ami szívből jött? Nem fogok egyik sötét dolgomért sem bocsánatot kérni. Nem! Mert akár mi is van, megérdemelte! Szenvedtem miatta, le kellett írnom. De ugye ő azt nem újságolta, hogy le TSZP-zett, meg hogy kár volt ez a 7 hónap? Tuti, hogy nem.... Ezért látsz te engem rossznak drága Kuku, mert nem tudod a teljes igazságot. Lehet, hogy mégis én vagyok a bűnös? Nincs kizárva.... Akkor továbbra is bűnös leszek. Van ez így! Aki egyszer elítélt, annak a szemében úgysem leszek már más. De te, Kuku, te nem olyan vagy. Bízok benned!

2011. május 8., vasárnap

Kukac lebeg a kék égen,
madár úszik a sötétben.
Bálna szalad a szélben,
A világ megkergült, érzem.

Már semmi sem lehetetlen, 
Minden ember verhetetlen.
Az álom felejthetetlen,
csak én vagyok szerencsétlen.

idézetek tesóm 4 év alatt összeírt kedvenceiből:

" Szeretni akarsz, de nem mered,
  lehet, hogy én vagyok az embered.
  Idő kell ahhoz, hogy megtalálj,
  engem még nem ismer az F.B.I. "

                             Pokolgép - Túlélő


Azt mondják, idegbajban szenvedek. De én nem szenvedek, élvezem minden percét.

Az élet egy álom útban a halál felé, és én már ébredezem...

Ne álmodd az életet, hanem éld az álmaid!

Kérdezd Rómeót, kérdezd Júliát, a szerelem öl és a nyomorba ránt!


Azért szar ez az egész világ, mert ti emberek szarok vagytok!

A tudás olyan, mint a körömlakk: az alkohol lemossa.

Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz, de csak magad felett uralkodhatsz.

Mondd az arcomba, hogy erősebb vagy, és szedd fel magad a földről.

Soha ne fuss az esőben, ha nincs rajtad zokni!

" Hóesés, nem az égből.
  Hóesés, nem a földre hull.
  Hóesés, de a végén
  te maradsz alul.
  Tudod, a por nagy úr!

                  Tankcsapda

A tanár egy olyan személy, aki segít megoldani azokat a problémákat, amik nélküle nem is léteznének!

A tanárok olyanok, mint a drogkereskedők: mindig az anyagon jár a fejük.

Nehéz az élet, de ki tud helyette jobbat?

A barát az az ember, aki ismer, mégis szeret.

Csak azért, mert nem értenek meg, még nem vagy művész.

Senki se m érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.

Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.

A nőnek kétszer olyan jól kell csinálni mindent, mint a férfiaknak ahhoz, hogy fele annyi dicséretet  kapjanak. Szerencsére ez nem túl nehéz...

Egy átlag nő inkább szép szeretne lenni, mint eszes, mert tudja, hogy az átlag férfiaknak jobb a látása, mint az esze.

Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.

Áltató

A bokám sajog, a hajam kócos, a szemem majd lecsukódik, a fejem álmos.....  
Tegnapi nap. Nagyon jó volt.
Esőbe focizás, összesen 5 vagy 6 gól, pedig utálok focizni! De velük szeretek! Egész életemben ennyit nem fociztam összesen és ennyi gólt nem rúgtam, mint tegnap. A szám már fájt a röhögéstől, nem bírtam... :D
Annyira szeretlek titeket! IFIsek + a többiek. És én még féltem tőletek az után a buli után. Most inkább fordítva tudnám elképzelni. Mesésen szórakoztam, teljesen elfelejtettem azt az idióta embert az életemben. Vigyorogva mondtam, hogy most már nyugodtan megdobálhatjátok paradicsommal. xD ( persze csak viccből, bár szerintem segítenék ) Fülbesúgós játék, Kelemen töke felmászott a fára... hihi... szörnyen jó volt! Aztán este mamánál aludtam. Rémesen fáradt voltam egy ekkora nap után. Néztük a Csillag születiket.. már majdnem elbóbiskoltam, amikor meghallottam Kovácsovics Fruzsinát és Varga Viktort.... Az előző szám amit kitettem.. azt énekelték. Azon a napon akkor először gondolkodtam el megint "rajta". A dalszöveg és a kiemelt részek magukért beszélnek, azt hiszem.
Holnap bele kell néznem a szemedbe, talán még köszönnöm is kell. Ha pedig odahívsz beszélni ( amit erősen kétlek, hisz tudjuk már milyen vagy ) akkor beleröhögök a képedbe ( ahogy anno' te is tetted ) és elszaladok! Hagyj békén, semmi szükségem nincs az idióta beszólásaidra és kérdéseidre. Amúgy sem válaszolnék.  (Legszívesebben szembeköpnélek) ( neked a rózsaszín kell, nekem a szivárvány )  Csak az a baj, hogy ahogyan megyek az utcán és megpillantom a velünk szemben lévő sárga házat, ahol az a lány lakik, akivel előttem akartál felvágni, mindig eszembe jutsz. Bár elfelejthetnélek. De azt hiszem, arra még várnom kell. Azt hiszed, nem esnek rosszul a fészes linkeid? Inkább sötét démon ( vagy valami hasonló ) mint szőke ribanc? Ó, igen? Akkor szarjál sünt! ezt is te találtad ki.... Remélem akkora sötét démont lesz a következő szerencsétlen játékod, hogy.. inkább nem is mondom.  Belém rúgtál. És én nem ütök vissza.. Csinálhatnám, hogy visszateszem magam fb-ra és harcolhatnék.. kicsinálhatnálak mindenki előtt... Nem fogok lesüllyedni a te szintedre. Ha azt hiszed, ettől több vagy, hát akkor hidd. Remélem, azért egy kicsit szenvedsz! Biztos vagyok benne, hogy le se sz*rod az egészet, de azt akarom, hogy te is rosszul érezd magad. Lehet, gonosz vagyok, de ennyit igazán megérdemelsz! bocsika.... TSZP vagyok, akkor már úgyis mindegy.... Te mondtad.
Nagyon örülök neki, hogy 1 hét múlva az én falumban leszel! Egyszerűen elkap a hányinger, ahogyan rá gondolok. Milyen jó! 7 hónapig mennyit összeszenvedtem, hogy el tudj ide jönni..... Ez összesen kétszer jött össze. Most meg! Hát persze, rögtön ide kell jönnünk fellépni. Igazán örülök neki, kedves ÉLET, hogy ezt így alakítottad ki nekem. Nem elég hetente kétszer néznem a fejét, még itthon sem lehetek biztonságban. De legalább most én leszek fölényben! Csak hogy tudd, több ember ismer itt téged, mint azt te gondolnád. És mind utál... Remélem nagyon "jól" fogod érezni magad itt. TŰNJ MÁR EL!

Üzenet neked











Ahogy rám nevetsz, nekem az volt fontos, nem a kinézeted,
’Hogy rám nézel, egy pillanat, de máris megigézel,
Az érzelem, mi legbelül van, nem a mellemen,
Én éreztem, tudod más nem kellett volna többé nekem!

Neked a rózsaszín kell, a tömeg lány!
Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen,
Ha tudod jól, hát mért nem hagysz már el?

A jófiút a fehér lovon kérhetem,
Te csak tönkreteszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány, aki neked kell!

Sírtam én, hogy te mást bámultál, így rúgtál 


belém,

Álmodban mással mászkáltál oly boldogan,
A vasalt haj nem kell, sem ezüst póló csillogó kövekkel,
Én más vagyok, nekem a lazaság számít, nem a tűsarok!

Neked a rózsaszín kell, a tömeg lány!
Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen,
Ha tudod jól, hát mért nem hagysz már el?

A jófiút a fehér lovon kérhetem,
Te csak tönkreteszed teljesen az életem,
Nem én vagyok a lány…

A mesékben harcol értem a hercegem, 
De te csak játszottál, én elhittem neked...

Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,

Nem én vagyok a tucat és az eszetlen,


Rájöttem, s már én hagytalak el. 

Kőből van a szíved, nagyot tévedtem,



Mikor elhittem, hogy te lehetsz a végzetem,

Nem te vagy már az, aki nekem kell!


(Itt a vége, fuss el végre!) Nem, nem, nem! Tűnj már el!
(Itt a vége!) Tűnj már el! 
(Itt a vége, fuss el végre!) Tűnj már el!
(Itt a vége, itt a vége, fuss el végre!) Nem, nem, nem! Tűnj már el! 
(Itt a vége!) Nem, nem, nem!
(Itt a vége, fuss el végre!) Tűnj már el! Tűnj már el!


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------






saját kiegészítés:    Neked a rózsaszín kell, nekem a szivárvány!


és az nem te vagy.... Háhá

2011. május 6., péntek

tovaszállt valóság

Csak hogy gyorsan elinduljon a reggelem:


Tegnap furcsa érzés tört rám. Meg akartam szabadulni ez egész múltamtól. Ez a szobámon mutatkozott meg. Rendet raktam (:O) és letéptem az összes Taylor Lautner meg minden egyéb posztert. Lejjebb került egy naptár Emi, Beja és Cseni képével, legalább minden nap rám mosolyognak. Kikerült a falra 2 oklevél, amit a mostani sulimban szereztem és a Kárpátia poszter maradt a helyén. Kicsit üres, de nekem nagyon tetszik. Tiszta! Nem szennyezi be a sok New moon, Twilight mánia meg a hasonló hülyeségeim. Az íróasztalomról pedig csak úgy menekültek a porcicák a sok letapadt festékkel együtt. Minden katonás rendben áll, újabb doboz lom a garázsba. Jól esett. Tetszik így.

- És ma családi nap! Egy óra múlva megyek a templomba segíteni a felnőtteknek akadály-pályát készíteni. Hihi... jó lesz.

- Emi!!!!!!!!!!! Ne már.... mit fogok olvasni? :( de azért ugyanúgy Szeretlek! Hiányzol.
- Beja!!!!!!! Szeretlek. Hiányzol. nagyon :(

Csinálunk egy csak csajok + Kuku uszipartit. na?  Jó lenne *.*

Álomnak hitt valóság *.*

Ahogyan álltam a közönség sorai közt.... X faktor koncert
 Először Veca hatalmas kedvességén lepődtem meg. Gyönyörű hangja mellet elbűvölő, és nagyon aranyos. Aztán jött Király L Norbi, akitől szó szerint megőrültem! Azta! Mekkora egy showman! Csak ugrál össze vissza a színpadon és üvöltötte rekedtes hangján az ütős rockszámokat. Tomboltam! És aztán.... Vastag Csaba
Mielőtt még jelentkezett a X faktorba, a Popdaráló egyik énekeseként láttam először. Szörnyen beleszerettem... Egyszerűen megbolondultam tőle. 1 éven keresztül minden nap őt hallgattam és telefirkáltam a nyelvtankönyvemet a nevével és sok sok szívecskével. Régi álmom volt egyszer látni, hallani, beszélni vele. Aztán valahogy feledésbe merült, miután rákattantam Taylor Lautnerre, de már szerencsére annak is vége. És most eljött az a nap, amikor egy régi álmom vált valóra, láthattam Csabit! Ha ez akkor történik meg, szerintem elájulok. Most kicsit jobban kezeltem a dolgot, de még így is az egyik dalánál elsírtam magam. És rámnézett! De nem is akárhogyan... Mutattam neki a kezemből formázott szívet és elmosolyogta magát... belenézett a szemembe, de olyan őszintén. És mintha kicsit zavarba is jött volna a hatalmas rajongótábor miatt. Annyira aranyos! Meg voltam őrülve! Szeretem.... És...és... egyszer ledobta magát és térdre ereszkedett pontosan előttünk. *.*  juj..  Nem bírtam ki, kétszer megsimogattam a combját és egyszer a térdkalácsához is hozzá értem. Az összesen három. ÁÁÁ.... ( nyugi, nem én voltam az egyetlen, mindenki ott tapizta ) Egyszer a kezét is sikerült megkaparintani. Nem akartam elengedni, görcsösen szorítottam az ujjait... Se képet, de aláírást nem sikerült szereznem tőle ( csak tesómnak )  de nekem így is örök élmény maradt!


Szeretlek Csaba!
Köszönöm, hogy megmutattad nekem, mekkora egy bunkó vagy. Köszönöm, hogy végre felnyitottad a szemem és elszakadhattam tőled. Köszönöm, hogy annyiszor sírtam miattad és annyit szenvedtem. Tényleg köszönöm!

ÉLETTAPASZTALAT


erre már csak ennyit tudok mondani
Rengeteg csalódás révén sok mindent megtudtam. (többek között azt is, hogy szörnyen rossz emberismerő vagyok -.-" ) De én úgy gondolom, ezt hívják így : ÉLET


Alig várom, hogy végleg elhúzz a fejemből és ne mocskold be többé a gondolataimat! 



2011. május 5., csütörtök

csalódásnak vélt látomás

Nem tudok szóhoz jutni. -.-"
Még ilyet írsz, hogy én voltam életed első igazi szerelme és hogy nem akarsz tőlem haragban elválni, mert soha nem bocsátanád meg magadnak? És hogy hiányozni fogok??? (:O)
De erre akkor nem gondoltál, amikor le szűz p*csáztál meg hasonlók.... Nem tudlak hova tenni, komolyan... ójaj. te idióta

TSZP -.-"

Hittem neked! BENNED! Hiba volt... Rajtam és Bejámon kívül mindenki megmondta, hogy aznap éjjel nagyon rossz döntést hoztam. Nagyon nagyon rosszat... de én nem hittem senkinek! Mentem a kábult hülye fejem után és mindent elviseltem. Erős voltam, de amikor azt mondta Bija, hogy ha ő nem tuszmákolja oda, akkor oda se jön hozzám... elgyengültem. Könnybe lábadt a szemem és úgy éreztem, soha többé nem akarok semmit! Senkitől!

Pesten voltam tesómékkal. 4-en utaztunk az IC-n..: 3 az 1 felállásban. Kezdődött a harc! Egész Pestig hallgattam - pár perces megszakításokkal amit el tudtam érni - hogy mekkora egy idióta vagyok, és hogy ez a Viktor is milyen ember... Értitek? A saját nővérem, annak legjobb barátnője ( akik nagyon szeretek ) és az én kiskorom óta legjobb barátnőm, Zsófi aláztak. De én álltam a sarat MIATTAD. Lehet, hogy legbelül tudtam, hogy minden igaz, amit ők mondanak. De nem hagytam magam! Szörnyen erős voltam, talán mint még soha. És a hátralévő 3 napon keresztül is ezt tettem. Minden nap elhangzott, hogy egy szánalmas, idióta lány vagyok, akit egy balfék hülyít. De miattad kibírtam...

Nagyon is elgyengült a beléd vetett hitem, amikor Bijám még pár dolgot felsorolt. Azt is hozzátette, hogy Viktort miattam utálták ki azok a majmok. Talán Örültem is neki, legalább megszabadul egy csomó hülye fiútól az életében. Elnyomtam megint egy sms-t, és sokkal jobban lettem. De aztán láttuk, hogy fészen mit művelsz Danikával. FÚJ!

ABBAN A PERCBEN ÉREZTEM AZT, HOGY MENNYIRE MÉLYRE SÜLLYEDTÉL. MAGADDAL RÁNTOTTÁL, DE KIMÁSZTAM A GÖDÖRBŐL. ÉS EZ NEKEM JÓ.. NEKED VISZONT...

kezdetét vette az sms harc

Tesóm felhívta, és porig alázta. Lehet, hogy gyerekes volt, de megérdemelte és nekem jobb lett tőle a lelkem. De ilyet írni nekem, hogy TSZP (:O ) azaz Tolcsvai Szűz P*csa

Már ne is haragudj....
Itt éreztem a legerősebben, hogy milyen ember vagy! Ettől a perctől kezdve semmi miatt nem volt lelkiismeretfurdalásom, Párszor keresztbe tettem neked, hazudtam neked, de innentől kezdve nem bántott. Sőt...



Szörnyen szánalmasnak érzem magam, hogy ilyen módon ennyire bedőltem egy Vastag Viktor nevezetű egyénnek. Örömmel tölt el, hogy utálhatom. ( sajnálom, de ezt ki kellett mondanom )



-------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Ezek után ott akarom hagyni az egész csapatot! Utálom a DDAV-t, ők is utálnak engem. Talán Ádám az egyetlen, akivel még közülük az életemben találkozni szeretnék. A lányokkal és Kukuval természetesen továbbra is úgy mint eddig, tőletek SOHA nem tudnék/akarnék elválni. Szeretlek titeket!
De így, ilyen formában rám ne számítsatok. Nem akarom többé hallani Danika szánalmasan megalázó beszólásait, valamint ahogy Dinci is csatlakozik hozzá. Nem akarom többé hallani Viktort, ahogyan a mobilján a pap lányának képét mutogatja és röhög. blö...

Rájöttem, milyen emberekkel vagyok körülvéve? AttyaÚrIsten! És én ezeket neveztem "barátaim"nak? pf... Ezeket, akik most TSZP-nek neveznek és akik Biát meg akarják .......... magasról lekakilva ez érzéseit és hogy ő fél? Köszönöm szépen, de nekem ennyi elég volt belőletek.

2011. április 30., szombat

Őrült álomkergető

( a címet neked szánom Emííí )

Álmosan és szerelemtől kábán görnyedek a gép előtt...

Most nem tudom leírni amit érzek.. képtelenség!
Szeretlek, mint még soha! Tudom, tegnap még utáltalak, de... óóó

SZERELMES IDIÓTA VAGYOK..

Többség szerint hülye vagyok, hogy ekkora megaláztatás után megbocsátottam neki. De atyavilág, nem tudom nem szeretni! Kész ennyi... erről most többet inkább nem... :-)



JAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ


Annyira jó volt látni titeket AttyaÚrIsten! Mintha csak álom lett volna...  Ahogyan Beát fél év óta újra átöleltem.. aztazeget.... És Emesét is, jáj *.*   megőrültem



ILYEN BOLDOG RÉGEN VOLTAM.... KÖSZÖNÖM. SZERETLEK TITEKET! NAGYON NAGYON NAGYON!!!!!!!!!!



 de hát minden jóban ( ami igazán klassz ) van valami rossz is... Mindig van egy apró árnyék, szívfájdalom.

AZ AZ IDIÓTA EPER! aztakutyamindenitdeleütöttelekvolnateidiótagigolóaztarohadtfajtádat!
Tönkretetted a nap egy bizonyos részét, magad után csábítva a többieket is. UTÁLLAK!




PULYA VAGYOK, ÉS BÜSZKE VAGYOK RÁ! *.* és ebbe legalább nem köthetsz bele xD

Sajnos drága Bijám veled nem készült kép, és ne hagyd hogy tönkretegyenek!!!!!!! Légy erős!

2011. április 28., csütörtök

Fáért könyörög az alkotás

Reggel szörnyen álmos voltam. Rémesen éreztem magamat. Émelyegtem, fájt mindenem, ásítozva feküdtem a padon első 2 órán. És valahogy.... üres voltam. Rendesen éreztem, hogy mintha nem lenne belül semmi... A szívem helyén csak üres sebek tátonganak mutatván, léteztél számomra. ( de minek? ) Ó, Istenem, mikor lesz ennek vége? Jóformán még el sem kezdődött a felejtés, én mégis be akarom rekeszteni ezt az egészet. Kitéptél egy darabot belőlem és makacsul magaddal vitted. ADD VISSZA! Minek az neked?! Nem is törődsz ezzel az egésszel semmit, talán nem is tudod, hogy nekem fáj. Mégis hiányzik belőlem a kitépett darab. Nehéz bevallani, de... ah... MÁR MEGINT SZENVEDEK MIATTAD, TE SZERENCSÉTLEN! Ó, hogy az a............................... (síp-síp-síp )



Ezeket szerencsére elfelejtettem a nap hátralevő részén!  100000 - 1    neked.... -.-" de ott az az egy pont a javamra... az is valami (!?)


Búcsúztató áhítat a suliba... Elballagnak a végzősök, a fél iskola üres lesz.... ülünk a padban, első percben megpillantottam azt a végzős srácot, akiért annak idején teljesen odavoltam. Egész végig őt figyeltem.. Végigmocorogta, röhögcsélte az egészet, majd jó nagyot nézett, amikor kétszer is kihívott az igazgató, hogy átadja a díjakat és kezet fogjak vele. Jó érzés volt kb 700 diák előtt hallani a nevem, majd pedig ünnepi öltözetben végigvonulni a templomon és átvenni az első ill. második díjat.
Mért nem vagy 2-3 évvel fiatalabb? Akkor talán nem egy kis pecka elsősként tekintenél rám... mindegy, ez a mese már régen véget ért....



ezt a számot fejből írom, és a fontosabb/ rám igaz részeket kiemelem-- régi kedvenc. nem árulom el az előadót és a szám címét, ez az én kis titkom ;)




Nem, a vágytól sokkal erősebb a félelmem.
Nem, nem vehetsz rá arra, hogy megtegyem.
Csak kinéztem és majdnem leszédültem
És biztos lehetsz benne, ez nem az én művem.
Ha szükséged volt valakire, aki pont olyan, mint te
Csak hívtál és én rohantam a negyedikre
Ó, a naplemente az erkélyről kinézve,
Úgy éreztem nincs más csak én és te.
Épp mikor a számat készült elhagyni a szó.
Megszólalt a kocsimban a riasztó
Elmerengtem az erkélyről kinézve,
Mond mért van az, hogy mindennek van vége?


Nézd, hogy milyen szép, felettünk az égbolt rég volt szép.
Láthatod hogy ég, felettünk az égbolt rég volt kék.
Hát mért engednénk elmúlni azt, ami oly szép volt rég?


Én nem emlékszem, miért is váltunk szét.
Így utólag már minden annyira szép.
Volt ahogy álltunk kinn az erkélyen,
De bevallom én tényleg nem emlékszem.
És most itt állok a negyediken.
Azt hiszem hogy tényleg megteszem
Rajtad áll, hogy velem jössz vagy sem
Mondd hogy jutottunk ide, kedvesem?


Láthatod hogy ég, felettünk az ég
Hát mért mondod azt, hogy múljon el az ami oly szép volt, rég volt, szép volt, rég volt kék.




 (na jó ezt már másolom : )




Pedig lehet, hogy csak egy percen múlott minden

Persze, neked csak úgy jött, de nekem ez volt 



minden

Amit el akartam érni, neked könnyű csak úgy 



nézni,

De nekem ezt az egészet most túl kellene 



élni.

Szeress még, hogy visszatérjen minden olyan kép, 
Amiken még együtt éltünk, mindent, ami szép...
Volt, ahogy ott álltunk kinn az erkélyen
Most már tisztán emlékszem.

Szeress még, hogy visszatérjen minden olyan kép
Amiken még együtt éltünk mindent, ami szép.

Néhány kép visszatér, 
Egy szempár visszanéz, 


Egy-két, itt a vég.



Hát ez elég összevisszaság lett, egy kis magyarázat: ami piros és nagybetű, az NAGYON fontos, ami csak aláhúzott és dőlt betű, az is lényeges, de kevésbé...

2011. április 27., szerda

Mélyről jött 'üvöltés'

HAHAHA


Ó, péntek/szombat! Alig várom, hogy Velük legyek! Bujcus kérlek gyere el! Szeretlek és köszi a tanácsot

- és most jön az : MAGASRÓL LEKAKILOM AZ ÖSSZES FIÚT

egy darabig elég volt belőletek,
 Belőled  ( -.-" ) !!!!

NEM NEM NEM!!!

nem fogok tönkremenni miattad.


Az én drágáim szavaival élve: Éld tovább hülyén az életed! ;) Kössz, de én nem kérek belőle(d)

vagy én élem hülyén? Ha úgy tetszik, hát legyen. Nem érdekel, a kettő akkor sem fér össze.... és most nagyon boldog vagyok!

Bocsi, hogy jó ideje csak róla írok, ( vajon megérdemli? ) de 2 nap alatt nem tudok elfelejteni egy olyan személyt, aki ekkora vihart kavart bennem. Tudom, te elfelejtettél 10 perc alatt, nem érdekellek tovább. Van ez így. :P

a feledés homálya lassan elmossa a múltat


 ( de egyenlőre csak tenálad ) 
Nekem is sikerülni fog, ne félj! ;)  ---- de most nem fogom magamat becsapni




BOLDOG - BOLDOG - BOLDOG - BOLDOG

Az arcom szakad a szélben

Ez a beszélgetés.. lehet, kicsit durva voltam néha, lehet, hogy félig hülyeséget beszéltem, de MEGTETTEM!

megtettem, de szarul vagyok

::: Röhögve mondtad ma mindenkinek hogy szakítottunk és mindenkinek vigyorogva újságoltad hogy én milyen gyerekes vagyok.


" Nem hiszem el senkinek hogy épp csak ennyit érek.
Tapasztalatlan álom, azt hiszi nem ébredek a délre."     








ELNÉZHETLEK MILYEN SZÉP VAGY 






MOST MÁR ÍGY HOGY NEM ENYÉM VAGY! 






Nagyon sajnálom, hogy ennek így kellett lennie. Többet vártam ettől ez egésztől. De ezt kaptam. 

2011. április 26., kedd

megsértett kiskirályfi

Le se szarlak? Ó, igen? - jaj, szegénykém.... mingyá' megszakad a szívem.

azt hiszem, hogy nem neked kellene megsértődve lenned drága.....


Na ne aggódj, holnap eljön az igazság napja! Csak hogy tudd, a fejemhez vághatsz MINDENT!  állok elébe
És ha igazad lesz, ne fogok meghátrálni, de tudd, nem lesz kímélet. Szembe szállhatsz magaddal! Alig várom *.*

Olcsó rémálom 7 hónapig

Adrenalintúltengéstől szenvedve rohantam mint egy őrül! 1.5 éve nem tesizek, utálok futni, most mégis sprintbe nyomtam a falu végéig. A szél csak úgy fújta hátra a hajamat, simogatta arcomat. SOHA ÉLETEMBEN NEM FUTOTTAM MÉG ENNYIRE GYORSAN! Éreztem, ahogy a vér áramlik az ereimbe. Éreztem, hogy a szívem egyre sebesebben pumpál és mindjárt túlcsordul!   Elértem a házat, ahol voltak, ahova annyi minden tartozik már belőlem.

Hihetetlen, hogy neked ennyit jelentettem... Hülye voltam és elhittelek. Elhittem, hogy vagy valaki. Valaki, aki nem olyan, mint a többi idióta fiú akinek csak AZ kell. Tartottalak valakinek. Sőt.. nem csak valakinek, hanem szószerint Őnek.

HÁHÁ!

EGY ÓRIÁSI HÜLYE VOLTAM!

- persze, rakd ki fb-ra h egyedülálló és lájkold te elsőnek! Hűű, de kemény valaki... összekaksilom magam mingyá'  ja és töröld le az összes képünket mert az olyan vagány.... Csak össze ne ess a nagy menőségedtől -.-"


És nem érdekel, ha ezután az ostoba barátaiddal kibeszélsz. Nyugodtan! Hordjatok le mindennek, nevezzetek el apácának, amit csak akartok! Utáljatok meg, mit annak idején drága Putyenkámat. Tartsatok beszarinak, hülye libának, szende szűznek! Bánja a fene!

EGY HATALMAS SÖTÉT ÁLARCOT VETTÉL MAGADRA, AMITŐL ÚGY LÁTSZIK NEM TUDSZ MEGSZABADULNI. ALATTA VAGY TE, AKIT ANNO' ÉN SZERETTEM. DE AZTÁN APRÁNKÉNT RAGASZTGATTAD MAGADRA AZ EGYES DARABOKAT ÉS ÉN EGYRE TÖBBET NYŰGLŐDTEM.
csak sanyargattam magam. sírtam. sokat zokogtam miattad. elhittem, hogy mindig van egy apró reménysugár, ami ebből kivisz. hittem...

Sajnálom, hogy idáig süllyedtél.

nem fogok miattad többet sírni, nem leszek idegroncs, nem fogsz tönkretenni

Azoknak a meséknek vége! Hülye voltam, hittem benned, nem lett volna szabad. Elvakított valami, amit szerelemnek hívtak. Többet nem leszek a játékod!

olcsó rémálom, ez voltál TE
madár vagy fecske? már tudom a választ... egyiksem voltál sohasem én nem is leszel

Vége...

- hihetetlen, egy óra alatt mennyire meg lehet utálni valakit, akit azelőtt rémségesen szerettél