Elegem van a színekből. Rajzon ilyen hülye színekkel foglalkozunk, és már a könyökömön jön ki. Most a blogomat a legegyszerűbb, de mégis szép formába öltöztettem :)

Ma az én lilaruhás hölgyikém ki volt... Nagyon meg tudom érteni, hiszen olyasmivel vádolták meg, ami nem volt igaz és nagyon rosszul eshetett szegénykémnek. Ráadásul olyasvalaki vádolta meg, aki szereti.
Ahogyan ott zokogott karjait a nyakamba fonva, azt hittem menten én is sírva fakadok.

Hogy lehet ennyire naív és hiszékeny??  Hogy lehet ilyen mafla?? 

Köztudott, hogy sosem volt a szívem csücske az, akit ő annyira szeret. De akkor is! Azt is tudom, hogy igazából ez az egész nem is az ő hibája volt. Nem tehet róla, de bántott, ahogyan megsértette az én legjobb barátnőmet! Mintha a szívem kettéhasadt volna... Eddig legalább bíztam benne... bíztam bennük és amikor láttam mennyire boldogok együtt, adtam ennek az egésznek még egy esélyt. Nem tudom, mostmár mit gondoljak. Tényleg nem tudom. Szörnyű érzés volt őt szenvedni látni.... Mindenki azt gondolja róla, milyen kemény meg stb, pedig érzékeny a lelke. Nagyon tud szeretni. De szerintem ő is egy kicsit bizonytalan lett, ahogyan én is. Kíváncsian várom, mit fog hozni a jövő...

Egy katicabogár története

..............................................................................................

Békésen repkedtem a réten rengeteg színes virág között... nyugodtan csapdostam szárnyaimmal, amikor hirtelen egy erősebb fuvallat felkapott. Nem volt akkora energiám, hogy ellent álljak a hatalmas erejű szélnek és elbújni se volt már időm. Hagytam, hogy sodorjon magával a levegő, remélve a legjobbakat. Reggel arra ébredtem, hogy távol vagyok. Messzire kerültem, sehol egy virág, fa, sőt még füvet sem láttam bármerre néztem. Valami keményen feküdtem. Felnéztem, óriási "lények" közeledtek felém. Megpróbáltam megfordulni és elrepülni, de szárnyaim megsebesültek a viharban. A lábaim sem voltak a régiek, néhány íz hiányzott. Egyszercsak valami felkapott a hátamnál fogva és puha mancsába szorított. Össze voltam nyomódva, de nem törődtem vele. Biztosan jót akarnak... gondoltam. Pár perc múlva világos lett és egy óriási ütést éreztem. Mi lehet ez? Hol vagyok? Nagy nehezen kinyitottam összetett szemeimet és megfigyeltem a körülöttem lévő új világot. Hideg és kemény volt, a fala pedig átlátszó. Nagyon féltem... Nem volt benne semmi, csak én. Én, a törött szárnyú, csonka lábú katicabogár, akit nagyon megviselt az utazás. Nem tudtam lábra állni, se szárnyaimat mozgásra kényszeríteni. Nem törődvén semmivel békésen szundikáltam egyet új otthonomban. Szép álmok követtek, régi világomat láttam. A puha pázsiton játszadozva, virágról virágra repkedve éltem életemet. A gyönyörű álomból egy hatalmas ütés ébresztett fel. Ide oda  dobódtam új házikómban. Az átlátszó üvegfalak mögött vigyorgó arcokat pillantottam meg. El szerettem volna repülni erről a szörnyűséges helyről, de nem bírtam mozgolódni. Hagytam, hogy ide oda rázogassanak, mint egy darab követ. Sajgott a fejem, mindenem szörnyen fájt. Hangokat is hallottam, kacagások sokaságától zengtek gondolataim. Már nem nevezném otthonnak ezt a közeget, inkább egy börtönhöz hasonlítanám. Bármerre mennék, mindig beleütköznék a hideg falakba. Nem hagynak békén csak rázogatnak ide-oda. Később minden elcsendesült, sötétség lett. Lecsuktam a szememet. Hirtelen minden fájdalmam megszűnt. Nem éreztem meggyötört szárnyacskáimat, sem pedig ízekre szaggatott lábacskáimat. Nem hallottam és nem láttam semmit. Kis idő múlva hatalmas fényesség közeledett felém. Megijedtem, nem tudtam mi vár még rám. Egyszercsak erősnek éreztem magam és kinyitottam a szememet. Egy csodálatos világ tárult elém, aranyló rétekkel és sok színesebbnél színesebb virággal. Ez még a régi otthonomnál is csodálatosabb hely volt. Váratlanul felerősödtem, lábra álltam és új, arany szárnyacskáimmal elrepültem a messzeségbe...

Ez a hét meglehetősen fárasztó volt... Nagyon sokat tanultam, mindenből dolgozatot írtunk, ugyanakkor sok óránk elmaradt. Mégsem éreztem túl jól magam... Hiányzik Ő... Alig beszéltünk... Szombaton láttam utoljára, akkor is mindannyian idegesek voltunk. Szükségem van a megnyugtató mosolyára.

Ma, amikor a vonaton ültem és bámultam kifelé, a természet csodálatos jelenségeiben gyönyörködtem. Amikor leszálltam a vonatról, siettem, hogy elérjem a buszt, ami egészen bejön a faluba. Ahogy a bekötőúton zötykölődve haladtunk, rápillantottam a mesés hegyekre, amik körbeveszik a települést. A nap szépen megvilágította a völgyet. Meseország.... gondoltam magamban.. A rétek borító hó csak úgy csillámlott a ragyogó napsütésben. Gyönyörű látvány volt. Aztán amikor leszálltam a buszról, a házunk felé sétálva meglepődve éreztem, ahogy az arcomat meleg napsugarak simogatják. Végre... Már annyira régen éreztem a nap melegét. Majd pedig beléptem a házba. A rideg, élettelen házba. Mennyivel jobb odakint ebben a gyönyörű időben! Gyógytornáról hazafelé sétálva fotóztam egy keveset...

Megpróbáltam felfedezni a természet elrejtett csodáit és figyelemre méltó, milyen jelenségekre bukkantam. A latyakos utcákon sötét kőfalak között ki gondolná, hogy mennyi minden rejtőzik....

A blogom elég színesre sikeredett... :) ennek örülök, de mégsem fejezi teljesen a hangulatomat. Szívem egyik fele ( a nagyobbik ) tényleg ilyen színekben pompázik, de a másik oldal.... szürke....fekete....fehér..... Hiányzik onnan valami, valaki, valakik! Igen, ŐK! Annyira hiányoznak.... Nem tudom elmondani mennyire....

Nélkülük olyan vagyok, mint egy rongy, amit bármikor eldobhatnak... Lelkileg üres vagyok nélkülük. Nagyon üres...

Csak várok. Várok, hogy felbukkanjon fészbukkon és ráírjak hogy szia (szivecske) és ő visszaírjon hogy szia kicsim...

Az én angyalszárnyú kígyóbűvölőmmel beszélgetek, aki mindig feldob és élettel tölti be szívemet. Milyen Jó, hogy van nekem... :) Szeretem.. Mindenkit szeretek! Talán túlságosan is... Nem baj, ez így van rendjén... azt hiszem...

Volt egyszer egy vak lány, aki nem tudta elfogadni vakságát, utálta önmagát és mindenkit, a barátján kívül. Egy nap azt mondta a lány, hogy ha láthatná a világot, akkor feleségül menne a barátjához.
Történt egyik nap, hogy ajándékba kapott két szemet és láthatta a világot és a barátját is. Ő megkérdezte:
- Mond, kedvesem, most, hogy láthatsz, hozzám jössz feleségül?
A lány ránézett szerelmére és megrökönyödve látta, hogy a barátja vak és ezt mondta:
- Sajnálom, de nem megyek hozzád, mivel Te vak vagy.
A barátja sírva távozott és csak ennyit mondott:
- Kérlek, vigyázz a szemeimre...

Fogalmam sincs, testem melyik sejtjéből pattant ki az előző bejegyzés. Különös, néha mikről tudok írni... hm... megmagyarázhatatlan...

kedvenc kép mára:

Az erdőből farkasüvöltés hallatszott. Félnem kellene, de csábít az ismeretlen. Beléptem a sötétbe, az óriási méretű fák közé. Nem tudtam merre megyek, nem tudtam mi lesz velem, de lépkedtem tovább a hóban. Csak mentem, mentem és mentem. Az arcomat hűvös fuvallatok simogatták. Egyre beljebb értem az erdőben. A hó már lassan elolvadt tüzes lépteim alatt. A farkasok vonyítása egyre hangosabb és hangosabb lett. A bokorban hirtelen valami megmozdult. Egyszercsak megpillantottam egy fényesen ragyogó szempárt....

Ma, ahogy kiléptem az ajtón, meglepetten pillantottam meg az engem körbevevő fehérbe öltözött tájat. Tisztában voltam vele, hogy este elkezdett esni a hó, de annyira el voltam foglalva a szívemet betöltő melegséggel, hogy képtelen voltam a télre gondolni. Csodálatos volt ahogy megtettem első lépéseimet a friss hóban. Szeretem a telet, bármennyire is hideg...

A szomszédunk szomszédjának kertjében van egy óriási fenyőfa. Talán már nem is lakik senki ott, de az a kert mindig élettel teli. Régen jártam már arrafelé, de

mindig elgyönyörködök az óriási méretű fenyőben. Télen aranyos mókusok cikáznak az ágain élelemért kutatva, tavasszal madarak csivitelésétől hangos a fa, nyáron kellemes árnyékot ad, ősszel pedig ő a kert egyetlen zöld szépsége. Gyönyörű ez a fa, az életem látom benne. Minden évszakban más és más, de élettel teli. Óriási és tüskés levelek borítják, de ha jobban megfigyeljük, az élet elrejtett csodái

t pillanthatjuk meg rajta. Milyen érdekes, ki gondolná egy egyszerű fáról, hogy mennyi minden rejtőzik el benne.

Csak egy csepp

Érzéseim a vízzel kapcsolatban...

Pénteken elmentem az uszodába egy kicsit eddzeni, mert az orvos a kezem miatt erősen ajánlotta a heti egyszeri úszást. Nem bánom, régen ugyanis elég sok úszóversenyen fordultam meg. Szerintem lassan 2 éve már, hogy normális távokat úsztam, de most rögtön belevágtam.. Kezdésnek leúsztam kb. 45 perc alatt 1250 métert. Annyira jó volt ennyi idő után újra a vízbe menni. Ahogy belelógattam nyeszlett lábaimat a langyos vízbe, majd pedig beleugrottam és hagytam, hogy elmerüljek a medencében, valami fantasztikus érzés volt. Annyira csodálatos látvány a víz alatt nézelődni ( mert ugye úszószemüveg nélkül sosem úszok ). Ahogy siklottam a vízben és élveztem a könnyedségemet, RÁJUK gondoltam. Régen, olyan 5-6 évesen az volt az álmom, hogyha felnövök, sellő leszek. Mégse szerettem a kishableány meséit... utólag rájöttem, hogy miért nem rajongtam annyira érte. Az volt a problémám, hogy az a buta kis sellő feladta az uszonyát ( ami nekem a legnagyobb álmom volt ) a herceg miatt. Ezt pulya koromban nem bírtam megérteni. Mi a jó a lábakban? Sokkal jobb sellőfarokkal úszkálni az óceánban a hullámok és hűs habok között... De most már teljesen másként látom a dolgokat. :) Ebben a pillanatban én is gondolkodás nélkül feladnék bármit ÉRTE. Megértem a kishableányt, én is így tennék a helyében... Boldog vagyok, hogy végre ezt a mesét is megértettem.. épp itt volt az ideje 14 évesen. -.-

Nem értem

Hibáztam, sokat hibáztam. Túlzottan szerettem valakit és ez NEKI nem hinném hogy túl jól esett. De miért is beszélek múlt időben? Még mindig ugyanúgy szeretem azt a valakit, olyan nekem, mint a kisöcsém és egyben legjobb barátom. Vele újra gyereknek érezhetem magam, és én ezt becsülöm benne. De fel kell nőnöm, hiszen ez kívülről máshogy látszik. Nem is értem, hogy bírta ki. Hogy bírta ki, hogy mást ölelgetek, mint valami kisgyerek? Hogy bírta ki azokat a nyálas szavakat, amiket mondtam neki? Megvan... Szeret engem. Tudta, hogy ez nem éppen a legmegfelelőbb viselkedés vele szemben, de mégis eltűrte. Elfogadta, hogy ilyen vagyok. Nem szólt egy rossz szót sem, mert nem akart megbántani. Ebből is látszik, hogy figyel rám és hogy mennyire rendes és önfeláldozó. Nem is tudom, milyen jelzők illenének RÁ. Nem tudom megfogalmazni. Ő annyira jó hozzám képest. Sokszor az jár a fejemben, hogy túl jó nekem, nem vagyok hozzá méltó. Nem értem, hogy tud ennyire szeretni egy "ilyen lányt" mint én vagyok. Bolond, szőke, szeleburdi, szerencsétlen, félénk, önbizalomhiányos, buta kis liba vagyok... Ő pedig.... nem is tudok rá rosszat mondani! Tényleg nem tudom leírni hogy ebben a pillanatban mit érzek. Nagyon szeretem, és nem tudom hogyan juthatott nekem egy ilyen tökéletes ember, mint Ő.

Viharos szelek fújnak a patkányfészek körül

Veszekedés... veszekedés, vitatkozás, önsanyargatás... Miért vannak ezek a világon? Miért nem élhet mindenki szeretetben, békességben? Unalmas lenne az életünk? Nem hinném. Nem lenne elég érdekes? Az lehetséges, de könnyebb lenne.

Pár perce óriási veszekedés történt a nagybetűs ŐKkel. Nem kicsi vitatkozásba csöppentünk. Egyesek szerint a patkányfészek már nem az igazi, mert hogy ez már randifészek és hogy mindenki lepulyázza őket... Elmondanám, hogy a patkányfészek mindig patkányfészek lesz, ha a szél fúj, ha a nap süt, ha a tenger hullámai beborítják az egész földet, a patkányfészek AKKOR IS PATKÁNYFÉSZEK MARAD!

Pár ember között erősebb kötődés alakult ki, ez tény és való, de nem értem, hogy ez miért gátol bárkit is abban, hogy közénk tartozzon? Vagy hogy lepulyázzuk őket. Én nem pulyáztam le senkit. Igaz, tényleg vannak szemrehányások pár emberrel kapcsolatban ( megint nem nekem ), de ezeket meg lehetne beszélni és ki lehetne küszöbölni. De hát miért is lenne minden tisztességes és könnyű? Könnyebb a háta mögött kibeszélni a másikat.. Könnyebb mindennek lehordani és könnyebb magadban bűnhődni ahelyett hogy megbeszélnéd VELE! És nem velem, nem a lilaruhás hölggyel, nem az angyalszárnyú kígyóbűvölővel... Hanem azzal, akivel problémáid adódtak...

Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ezt senki ne vegye magára, mert nem akarok ebből is problémákat... ezt nem egy emberről írtam, nem kettőről ( igen, nem Cseniről és Bejáról ) hanem MINDENKIRŐL!

Úszok az áral.

Boldog vagyok. Szeretem ŐKet. Az én patkányfészkemet, ami sajnos hiányol pár embert, akik nem tartják már jónak ezt az egészet, de én szeretem. Szeretem ŐT, szeretem ŐKet. Sikerült még egy emberrel megszerettetnem a társaságot, és ez jó érzéssel tölt el. Veszekedésből is jutott tegnapra elég, rossz volt nézni, ahogy az én lilaruhás hölgyikém kétségbeesetten és bánatosan távozik onnan, ahol nekem minden mesébeillő és csodaszép volt. Együttéreztem vele. Éreztem a csalódását... Ez nem jó.... Bár ő is boldog lenne, mint én. A tegnapi estén sokat beszélgettünk, nevettünk. Nagyon jó volt. Talán egy új szerelem is elkezdődőtt, aminek én kifejezetten örülök, hiszen az én angyalszárnyú kígyóbűvölőm újra boldog. Jó volt őket együtt látni.

Tanulnom kellene, de várom hogy Ő feljöjjön. Azt írta pill, már kb. 20 perce.... Lényegtelen.

Képzeletben lebegek a felhők között, a narancssárgás és rózsaszínes árnyalatú égbolton, akárcsak egy angyal. Egy angyal, aki nem tökéletes, nem jó, nem szép, de boldog.

Megköszönöm az Istennek,
hogy téged nekem teremtett.
Hogy az utam hozzád hozott,
hogy a szívem neked dobog.

Természet

Vasárnap reggel, amikor 9 óra tájékában kinyitottam a szemem, felhúztam a redőnyt és különös dolgokra lettem figyelmes. Ahogy kinéztem az ablakon, a napsugarak hirtelen megsimogatták sápadt arcomat. Felemelő érzés volt, régen éreztem már ilyen kellemes meleget. Azután nem bírtam ki, kinyitottam az ablakot. A hűs tavaszi fuvallatok csak úgy áradtak be a rideg, élettelen szobámba. Azonnal meghallottam a madarak csiripelését, amit különösen szeretek. Egy pillanat...

Tavasz van? Emberek! Tél közepe felé járunk, farkasordító hidegnek, nem pedig arcsimogató és kellemes időnek kellene lennie. Mi történt itt? Elgondolkoztam rajta egy pillanatig, és azonnal rájöttem a válaszra... :



A természet nem függ semmitől, nem irányítja senki. Néha kedvező, néha nem éppen kellemes a hatása. Szerintem ez így van rendjén, így lett megalkotva, így tökéletes. Ebbe senkinek nincs beleszólása. Hatalmas ereje van, egyetlen csapással el tudná pusztítani az egész emberiséget. Vigyázni kell rá, mert nélküle semmit sem érünk. Nélküle nem lenne élet a Földön. Becsüljük hát meg, mert mégegy ilyen kincs nem adatik meg nekünk soha!

Szánalmas, de boldog...

Nem engedi, hogy tegyem amit tennem kell. A kishugom irányít. -.- Nézi, hogy mit csinálok a gépen és ha ő ott van, nem fogok írni. Szánalom.... Na de nem baj, marad a füzetecském.:

Ez a mai nap!

Más volt, mint a többi.. Nem csak azért, mert Debrecenben voltam kontrollra ( kezem miatt-hosszú ). Találkoztam Vele! Eddig is heti kétszer, jobb esetben háromszor láttam Őt, de most más volt.. jobb, sokkal jobb... OLyan felszabadultnak éreztem magam mellette. Mintha hozzá tartoznék. Mintha mi mióta az eszünket tudjuk, együtt lettünk volna... és mitha ez természetes és megszokott lenne... Lehetséges, hogy ez így van? Nem tudom... de abban biztos vagyok, hogy szeretem Őt. Nem kezdem el ecsetelni, mit érzek iránta, mert leolvad a képernyő. Majd olyan is lesz... De most, olyan boldog vagyok. Ahogy Debrecenbe menet ködök tengerében autókázva halgattam Bruno Mars csilingelő hangját, végig RÁ gondoltam. Hozzá tartozok... Emlékeztek a függőhidas hasonlatomra?

Úgy érzem, azóta már több deszkát is leraktunk... Igen, együtt raktuk le. Már csak pár lépés, pár fadarab választ el a túloldaltól. Nem kell hozzá túl sok idő, és átérek... átérek a hasadékon... és még ennél is boldogabb leszek ( bár nem hinném, hogy ez lehetséges, de ki tudja ).

Nem kell, hogy minden egyes táncpróbán elmondja: szeretlek, a szavak mit sem érnek. Tudom, ÉRZEM, hogy így van és ez többet ér minden kimondott/leírt szónál.

Túl vagyok már azon, hogy mindent elhiggyek,
Amit a TV-ből vigyorgó alakok beszélnek,
Ahol az igazság és adott szó már nem érdekel senkit,
De engem az apám úgy tanított, hogy az ember becsület nélkül nem ér semmit.

Csak úgy jött...

" A szerelmem dolga, hogy megértsen,

hogy higgyen bennem és segítsen.

Hogy nélküled élni ne akarjak,

s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!>

A barátom dolga, hogy ott legyen,

ha szükség van, bármit megtegyen.

Ha eltévedtem, keressen,

ha gyűlölöm, akkor szeressen."

AGAPE

Most, így visszaolvasva a bejegyzéseimet, eléggé unalmas lehet mindig azt olvasni, hogy a nagybetűs ŐK így, a nagybetűs ŐK úgy... Ne haragudjatok, biztos néha elegetek van már ebből, de értsétek meg, hogy szeretem ŐKet. Ngayon-nagyon hiányoznak. A létezésüket nem tudom máshogy feldolgozni. Fel kell fognom, hogy vannak. Tudjátok, nem olyan könnyű ennyire szeretni valakiket. Ez megterhelő, sok fájdalommal jár, de én mégis azt gondolom: MEGÉRI! Megéri, mert jó érzés szeretni, jó érzés, ha szeretnek. De hát ezt bizonyára ti is tudjátok ( főleg ti, drága angyalszárnyú kígyóbűvölőm és drága lila ruhás hölgyeményem ). Aki ezt még nem élte át, az nagyon sokat veszített. Minden pillanat számít, használjátok ki, ameddig éltek és szeressetek! Szeressetek bátran, önzetlenül, igazon.

Az "agape" görög szó azt jelenti = szeretlek, mert vagy!

Én pontosan ilyen "agape"t érzek a nagybetűs ŐK iránt. Szeressetek "agape"val! Szeressetek, mert ennél jobb érzés nincs a világon...

Akik nélkül élni képtelenség...

• Ő, az én kékes-szürke szemű hercegem
• család
• Zsófi, igaz barát
• Lilaruhás hölgy, örök társ
• Angyalszárnyú kígyóbűvölő, kreativitás, múzsa, élet, igaz barát
• Putyim, vidámság, szeretet, örök gyermekkor
• Vadócka, szépség, önzetlen barát
• Beni Bubu, legjobb barát, őszinte szeretet, bizalom
• Kucsi, lélektárs, figyelemre méltó kapcsolat
• Kuku, önzetlen, édes, vidám, életrevaló személyiség
• Bládíí, mindig felvidít, őszinte barát
• Dani, első benyomás kedvezőtlen, de mára jó barát, aki fontos a szeretteimenk és így egyben nekem is
• Dinci, számora még ismeretlen, de bízom benne
• IFI-sek, léleképítő közösség
• Szintus, kedves, őszinte, életvidám, hosszúnak ígérkező barátság
• Vivóca, árad belőle a jókedv, egymásrataláltunk
• Melitta, őszinte, kedves barát
• Anna+Fanni, segítőkész, nagyon jó barátok
• 9.H többi tagja
• Csitergő többi tagja
• stb.

drog

Elvonóra kellene mennem. Ez már nem normális állapot. Olyan, mintha a nagybetűs ŐK valami dorogok lennének a számomra....

" A saját ínyem szerint kevert heroin."

Persze ŐK ennél sokkal többet jelentenek nekem, de leginkább ehhez tudnám hasonlítani ( na nem mintha lenne közöm ilyen dolgokhoz) . Ha hiányoznak, tüneteim vannak. Ezek a következők:

• pityergés - súlyosabb esetben sírás


• hiszti


• ( kis mértékű) depresszió


• halucináció


• szívszorító üresség érzet


• és még meddig sorolhatnám...

Én érzem, hogy itt vannak velem. Érzem az illatukat, minden érintésüket, hallom a nevetésüket... beképzelem magamnak, hogy itt ülnek mellettem. Pont úgy, mint szombaton. Este nem tudok elaludni, mert felidézek minden egyes pillanatot, minden egyes érintést. A tudatalattomban újra átélem ezeket. És ez szerintem nem normális állapot.... És még én akarok pszichológus lenni, mikor még a saját elmémet sem ismerem.... szánalmas.... Szánalmas, de mégis jó! Nagyon jó.... Hiányoznak, de mégis velem vannak. Velem, itt benn..... a szívem legmélyén.. ÖRÖKRE!

ŐK=élet

Tudja. Nem általam, de tudja. Nem kell titkolóznom. Soha többé. És nem szólt semmit... sőt, szerintem valamennyira tetszik neki a dolog. legalábbis bízom benne....
Mivel nin cs internet, nincsenek ŐK. Na jó, ez így egyeltalán nem igaz. Az én angyalszárnyú kígyóbűvölőmmel most beszéltem 9 percet... Kicsit sok lesz a telefonszámla, na de kit izgat?? ( a szüleimet.. mind1 nem ez a lényeg) Vele meg holnap találkozom, Putyimmal együtt. Úgyhogy mégsem vagyok teljesen elzárva. De akkor sem tudok órákat bezsélni velük.... Nekem ŐK magát az életet jelentik.

Ha velük vagyok, kivirulok, mint egy színes virág, ami eddig hervadtan várta, hogy eljöjjön a tavasz. Az én szívemben tavasz van! A világ legcsodálatosabb tavasza...

Újra itt

Végre. Újra itt vagyok, újra blogolhatok. Alig 2 órája, hogy ismét jó az internet, de én már blogolok. Végra.. annyira vártam már ezt a pillanatot. :)

A következő 3 bejegyzést nem most írtam.... hanem a blogfüzetemből másolom most be. :)

Megyek

Ma találkozom a nagybetűs ŐKkel. :) A szívem teli van várakozással, örömmel és boldogsággal. á

Mint egy kisgyerek, várom a pillanatot. Várom, hogy átölelhessem ŐKet, halljam a hangjukat, a nevetésüket, érezzem az illatukat és nyomjak egy puszit az arcukra. Akkor én leszek a legboldogabb ember a világon. Mint egy kisgyerek, úgy fogok toporzékolni örömömben.

Az egyik bejegyzésemben olvashattátok, hogy egyik nap a suliban blogoltam a számtech. teremben. Legelöl ültem, és két nagyon dilis osztálytársam meglátta amint a bejegyzésemet olvasom vissza. :

"Egy szőke boszi élete. Nahát, Nóra magára talált.. ( és jön a kigúnyolós kacagásuk)"

Nem törődtem velük, mégis azért foglalkoztatott, amit mondott. Nem azért, mert hogy kinevettek, hanem mert azt mondták: Nóra magára talált....
Igazuk van. Magamra találtam. :)




Mint olvashattátok, most valószínüleg egy kisebb szünet fog következni. Mivel nincs internet, egy darabid nem fogok tudni blogolni. Hacsak az én kis számítógépzseni Kucsinka barátom nem segít a problémámon. Ha lesz ideje, kedve, türelme, tudása ( bár ebben kételkedem a legkevésbé) hogy megcsinálja. Ha sikerül, akkor ismét itt leszek is írni fogok.





Addig is búcsúzik a szőke boszi tőletek...

Miért baj?

Tegnap anya veszekedés közben mondott egy olyan mondatot, ami a szívemhez ért. Ez a pár szó, akár egy megélezett kés hasította fel élettel teli szívemet...

" Ha így fogsz viselkedni, nem mehetsz többet Szerdahelyre! "

Hogy mi? Jól hallottam? Rögvest ezek a válaszok jutottak az eszembe. Ez teljességgel lehetlen... ez fizikai képtelenség... Én nem mehetek többet Szerdahelyre? Ez nekem a világ végét jelentené. Sőt, magát a lelki pusztulást. És ez mind egy "kis" rendetlenség miatt.

Miért baj, hogy ennyire szeretem ŐKet? Miért akarnak megfosztani az egyetlen jó dologtól, ami ebben a sötétséggel teli világban történhet velem? Miért akarnak velem egy kicseszni? Miért??? Nagyon szeretem ŐKet. Ha eltiltanának tőlük, nem lenne több értelme az életemnek. ( csak hogy tisztázzam magamat, ez nem történt meg )

A gyönyörű, élettel teli virágos mezőből egy kietlen, kopár síkság maradna, amiből egyesével szakították volna ki a legszebb virágokat... egyesével szakították volna le minden szirmukat. Egy bozótos, élettelen semmi maradna, sehol egy fűszel, egy hangya, egy virág... a talaj berepedezne, sehol semmi... ez maradna belőlem.

Nem fogom kibírni...

- ezt a bejegyzést a blogolós füzetemből másoltam be-

Nemréga testvérem megosztott velem egy hírt, ami eléggé megrázott. Tudom, ezt most ilyen "kocka" problémának tűnik, de én nem vagyok függő... esetleg csak blogfüggő :D. Igazság szerint, ezt a füzetet is azért kezdtem el, hogy ebbe blogolhassak, amikor nem tudok géphez kerülni. Néhány sor remélem azért belekerül majd a rendes blogomba is. Na a következő a probléma:
Nem lesz internet!
Vagyis lenne, ha a tesóm megcsinálná, scak nincsen ideje rá. Holnap felmegy Pestre, és én itt leszek net nélkül kb. 2 hétig. Szörnyű lesz. nem magam miatt, hanem

ŐK

ŐK, akik maguk a világot jelentik számomra. Hogy fogok velük beszélni? Nem fogom kibírni. Bele fogok pusztulni, ha nem osvalhatom az indián lidérc és a lilaruhás hölgy bejegyzéseit. Meg fogok őrülni....

angyalszárnyú kígyóbűvölőmnek....

Drága angyalszárnyú kígyóbűvölőm!

Köszönöm... Köszönök mindent! Hogy megismerhettelek, hogy beszélhettem veled, hogy barátok lehettünk, hogy lehettem nálatok, hogy turkálhattam a legbecsesebb kincseid ( mütymürüttyeid :P ) között, hogy egyeltalán hozzádszólhattam.. hogy miattad elkezdtem blogolni és hogy eddig eljutottam... Mert ha te nem vagy, akkor én senki vagyok... Miattad lettem szőke boszi, aki egy kicsit kelekótya és néha eléggé szőke, de legalább számít valamit... Számít valamit, mert vannak emberek, akik szeretik... Vannak emberek, akiket igaz barátoknak nevezhet és akikkel bármit megoszthat. Akik miatt érdemes élni és akik a legszürkébb napokat is csodaszéppé varázsolják.. igen, köszönöm emi... ŐK a legdrágább kincseim a világon.... nélkülük senki vagyok.. nélkülük egy unalmas, normális lány vagyok... most, ebben a pillanatban úgy érzem, megtaláltam MAGAMAT egy szőke boszi személyében.. és ezt az én múzsámnak az angyalszárnyú kígyóbűvölőmnek köszönhetem.. életemben először úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet ebben az óriási világban... Eddig a végtelen tengerek habjai között hajóztam egyes egyedül, de most, ebben a pillanatban kikötöttem egy szigeten.. és nem fogok elmenni soha erről a szigetről. Ez az én helyem, az én világom... pontosabban, a MI világunk.. egy világ ahol csak a nagybetűs ŐK léteznek.. ez a hely tökéletes számomra. Nekem nem kell semmi más, csak ŐK.... Csak ŐK, az én angyalszárnyú kígyóbűvölőm, a kékes-szürkés szemű "Ő" a legjobb barátnőm, a legjobb Beni bubum... a pótolhatatlan és legönzetlenebb Cseni putyim, a legédesebb és egyetlenegy Bejám... az én kis zseni Kucsinkám.... az én legaranyosabb és legszexisebb Kukukám.. az én legviccesebb Bládím.... a legjobb barátnőm Danija.... és persze a másik legjobb barátnőm, akivel sajnos keveset beszélek... ŐK ... ŐK az én tökéletes világom.. ami létezik! Itt belül a szívemben... a legmélyén.. létezik... tudom, hogy létezik!

Szakadék van köztünk, melyen épül a függőhíd

Egy szakadék van köztünk... Nem túl nagy, de mély szakadék. Épül rajta a függőhíd, és az első deszkát én tettem rá a göcsörtös kötelekre. Ezután már csak jön a többi.. igen, hamarosan épül a következő lépcsőfoka a függőhídnak és minden remek lesz... egy szép napon átérek a másik oldalra. csak elég kitartás kell, és nekem meglessz! Át fogok jutni a túloldalra...


Boldog vagyok. :) örülök. Örülök, hogy megmondtam ( bár nem úgy ahogy szerettem volna, de így jobb lett) amit akartam, és értette... és egyetértett.. és változtatott... változott a dolog a jó irányba. Tudtam, hogy 3 mondatból is érteni fogja, mi a probléma... Tudtam, hogy nem kell 10 percen keresztül tukmálnom a fejét fölöslegesen, 3-4 mondatból is megértette. Nem is akartam én sokáig ezzel tölteni az időt, inkább megbeszéltük a jó élményeinket, amik a szünetben értek. Jó volt.. nagyon jó.. végre.. Nem tudja, mióta vártam ilyen beszélgetésre.. hogy úgy mint mások, csak bezsélgettünk.. csak jött és jött és jött... Minden rendben.

Itt vagyok a suliban. Elmaradt az angol óránk, így itt vagyunk a netesben... :) unatkozok, mint ahogy már azt megszokhattátok... :) az angyalszárnyú kígyóbűvölő blogot olvasom, nektek is a figyelmetekbe ajánlom, ha olvas valaki egyáltalán... Szeretek blogolni... már a fészbukk is unalmas, ha nincs fenn senki és nem beszélhetek Velük... A suli falán képek tömkelege van, amiket fotóművészek készítettek.. megláttam a legszebbet és rögtön az angyalszárnyú kígyóbűvölő jutott az eszembe! :) bizony... nagy hatással van rám.. hallod? :D szeretlek.... ŐKet szeretem....

ezt tőle loptam:

"A szobám rendetlen, minden szanaszét hever. A hajam fésületlen. Nem sminkelem magam, és nem érdekel mi van rajtam."

nagyon megigézett ezért másoltam be.
fontos sorok... nagyon fontosak.... előbb utóbb mindenki fog ilyet érezni, mint amilyet ez a kedves barátom most érez. Nem lehet túl jó.... nem...

2011 van.. annyira furcsa. Nagyon hamar elrepül az idő. Mintha még csak 2-3 hónapja járnék suliba. Pedig már egy fél év eltelt.... Annyira szeretném, hogy lassabban teljen az idő. Hogy legyen lehetőségem sokminden mást csinálni, ne csak mindig a szokásos rendben menjen a napom... reggel felkelek, suli, hazajövök, tanulás, esetleg ha van időm írok meg fészbukkozok egsy keveset és megyek lefeküdni.... Annyira szürkék ezek a napok. Még szerencse hogy vannak olyanok, akik kiszínesítik ezeket a szürke hétköznapokat... Csak velük is olyan keveset találkozok... igen igen.. ŐK azok.. A nagybetűs ŐK akik nélkül nincsen bejegyzés a blogomban.. Akik nélkül nem blogolnék és annyi más jó dolgot nem csinálnék... Akik nélkül egy semmi volnék... Annyira hiányoznak. Teljen már lassabban az idő! Minden egyes másodperc teljen lassabban... életem legszebb része úgy elrepül, mint egy kismadár... vagy nem is olyan kicsi? Nem tudom... Erről most ez jutott eszembe...

Repül az élet, ha gyorsítva éled hát hosszabbítsd meg egy perccel....

Bár meg tudnám csinálni... Bárcsak megtudnám állítani az időt egy bizonyos időpontokban.. Mondjuk amikor ŐK velem vannak... :) Milyen szép is lenne.... Rá fogok jönni, hogy ez hogyan lehetséges...

Ezt a "bejegyzést" fizika órán írtam a füzetembe és bemásoltam ide....

Itt ülök.... itt ülök a suliban, a fizika előadóban... unatkozok... nagyon unatkozok... Sok mindent csinálhatnék, de nincs kedvem hasznos dolgokka tevékenykedni. Inkább blogolok a füzetembe. Parasztblog xD. Nézegetem az összefirkált pad egyes részleteit és a rájuk írt betűket tanulmányozom. Sokféle dolgot örökítettek meg ezek az öreg padokon. Én is írtam rá unalmamban, de mára nár nyoma sem maradt feljegyzéseimnek. eltűntek... Öszzefirkáltál, lekaparták őket. Mára már csak néhány tollvonás maradt belőlük. Még mindig unatkozom... ŐK járnak a fejemben... hogy ma mi lesz.... Ma a késő délutáni órákban lesz egy kínos beszélgetésem. Megfutamodhatnék, magamba zárkózhatnék, de nem teszem! Nem fogok többet szenvedni... Megmondom abba a gyönyörű kékes-szürke szemébe amit gondolok. Aztán vagy jól sül el, vagy nem. Majd kiderül. Felesleges ezen görcsölnöm.. pedig most is ezt teszem... egy kicsit... egy iciri-picirit...
Tanárnő épp most írja be a jegyeket a naplóba. Le fog zárni minket. Bárcsak néha én is így lezárhatnék mindent, mint ahogy ő a jegyeinket...

Eddig jutottam, mert sajnos megszólalt a csengő...