Boldog vagyok. Szeretem ŐKet. Az én patkányfészkemet, ami sajnos hiányol pár embert, akik nem tartják már jónak ezt az egészet, de én szeretem. Szeretem ŐT, szeretem ŐKet. Sikerült még egy emberrel megszerettetnem a társaságot, és ez jó érzéssel tölt el. Veszekedésből is jutott tegnapra elég, rossz volt nézni, ahogy az én lilaruhás hölgyikém kétségbeesetten és bánatosan távozik onnan, ahol nekem minden mesébeillő és csodaszép volt. Együttéreztem vele. Éreztem a csalódását... Ez nem jó.... Bár ő is boldog lenne, mint én. A tegnapi estén sokat beszélgettünk, nevettünk. Nagyon jó volt. Talán egy új szerelem is elkezdődőtt, aminek én kifejezetten örülök, hiszen az én angyalszárnyú kígyóbűvölőm újra boldog. Jó volt őket együtt látni.
Tanulnom kellene, de várom hogy Ő feljöjjön. Azt írta pill, már kb. 20 perce.... Lényegtelen.
Képzeletben lebegek a felhők között, a narancssárgás és rózsaszínes árnyalatú égbolton, akárcsak egy angyal. Egy angyal, aki nem tökéletes, nem jó, nem szép, de boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése