Ma, ahogy kiléptem az ajtón, meglepetten pillantottam meg az engem körbevevő fehérbe öltözött tájat. Tisztában voltam vele, hogy este elkezdett esni a hó, de annyira el voltam foglalva a szívemet betöltő melegséggel, hogy képtelen voltam a télre gondolni. Csodálatos volt ahogy megtettem első lépéseimet a friss hóban. Szeretem a telet, bármennyire is hideg...

A szomszédunk szomszédjának kertjében van egy óriási fenyőfa. Talán már nem is lakik senki ott, de az a kert mindig élettel teli. Régen jártam már arrafelé, de

mindig elgyönyörködök az óriási méretű fenyőben. Télen aranyos mókusok cikáznak az ágain élelemért kutatva, tavasszal madarak csivitelésétől hangos a fa, nyáron kellemes árnyékot ad, ősszel pedig ő a kert egyetlen zöld szépsége. Gyönyörű ez a fa, az életem látom benne. Minden évszakban más és más, de élettel teli. Óriási és tüskés levelek borítják, de ha jobban megfigyeljük, az élet elrejtett csodái

t pillanthatjuk meg rajta. Milyen érdekes, ki gondolná egy egyszerű fáról, hogy mennyi minden rejtőzik el benne.