Tanulok ezerrel... eddig magyar tételek, most pedig egy kis fizika. Csupán ezért nem szeretem a vasárnapot. Hol vannak azok a jó kis pihenős hétvégék? Ebben a rohanásban jó messzire szálltak. ' Na majd nyáron... ' mondom én, amikor remélhetőleg a tanulás mellőzésével több szabadidőm lesz. Hát, majd meglátjuk. Csak remélni merem.
Hirtelen álltam fel a narancssárga nyugágyból, éppen tanultam. A tűző napon voltam, szörnyen melegem volt. Kettőt léptem, elkezdtem szörnyen szédülni. Forgott a világ - csak éppen engem kihagytak - és a lábamban furcsa, bizsergető érzést tudatosítottam. Gyorsan megkapaszkodtam az ablakpárkányban, nagy levegőt vettem, de mind hiába. 1 mp sem telt el és a földre huppantam. Nem tartott sokáig a lecsücsülés, amint újra erőt éreztem a testemben, azonnal felálltam a jó hideg kőről. Megijedtem, és beszaladtam a hűvös szobába. Lefeküdtem az ágyamra....
Most pedig egy szál bikini-felsőben és lila, buggyos rövidgatyában üldögélek. Tanulnom kellene, aj, de már olyan nyári érzésem van. Odakinn hőség uralkodik, ma sokat tartózkodtam a melegben. A hasam egy árnyalattal sötétebb lett, azt hiszem. Jó érzés volt a kék égbolton nézni a fecskéket, ahogyan éles szárnycsapásokkal röpülnek a magasba. Néha szívesen összezsugorodnék - akárcsak a zsugorka - és felülnék egynek a hátára. Jól belemarkolnék aranyos kis tollaiba és csak szállnék vele.... Első sorban Bodrogszerdahely felé vennénk az irányt. A madárka csőrével bekopogtatna Emi ablakán, majd pedig Kukuhoz és Ádámhoz is benéznénk egy kicsit. Elszállnánk Kövesdre Bejához és Borsiba Putyenkámhoz. Ott megpihennénk, elcsipegetnénk egy Máté-féle sütit is. Aztán körútra indulnánk, mindenfelé benéznénk és még Erdélyország mesés vidékéig is eljuthatnánk. A Hargita csúcsán leszállnánk az egyik kopjafára, majd áfonyát és vadmálnát falatoznánk. Teli pocakkal végül hazasompolyognánk.... Álomutazás egy fecske hátán *.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése