Vele újra gyerek lehetek. Ő nem néz ki engem, hogyha vele együtt ugrándozok a fűben mezítláb, ha lecsúszok a kék csúszdán (amibe már bele se férek -.-" ) vagy ha hülye grimaszokat vágok. Nevet rajtam, én meg vele együtt nevetek. Az ő mosolya őszinte, ahogyan a kis szíve is ami hihetetlen módon tud szeretni. Beleszerettem teljesen, az biztos. /nem félreértendő/
Aztán meg ma két fiú bezárt a vallásterembe, lehúzták a cipőmet ( amit le akartak dobni a másodikról ).. örvendtem... rózsaszín csíkos zokniban szaladtam végig a folyosón, hogy elkapjam Paszulyt mindenki szeme láttára. Hát, őrült! :D Biosz óra előtt meg kaptam egy adag jó hideg desztillált vizet a hátamra. Emi által festett pólóm szerencsére nem bánta meg, de ha baja lett volna..... killer.... xD /poén/
Egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy ülök az ebédlőben, kajálunk, a többiek meg suttognak. Utálom, ha "nemlétezek" üzemmódba kapcsoltatnak. Valamit titkolnak, álnyelven beszélnek, röhögnek... és én ezt utálom! Tudtam, hogy rólam is szó esett, hát inkább magamba fordultam és hagytam, hagy szórakozzák ki magukat.... De aztán nem bírtam, Spárgának bevágtam egy miért nem bízik meg bennem senki? mondatot és elkotyogott mindent... Ezt a titkot én is jó ideje őriztem, szóval segáz *.*Beteg vagyok, gyógyszereznek és cseppentenek a fülembe. Tegnap "félsüket" voltam, orvos látta, rendben van nagyjából. Azonkívül végre talán már érzem a nyár hangulatát, egy kicsit már élek! csak kegyetlenül hiányoztok már :/ már írni sincs kedvem, sajnálom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése