Magyar vizsga.. áá.. a hideg is kiráz tőle. Semmit sem tudok magyar nyelvtanból. Utálom az olyan dolgokat, amelyeknek semmi értelmük, mégis meg kell tanulni az idióta szabályokat. Ne értsetek félre, nagyon szeretem a magyar nyelvet. Helyesírásból is jó vagyok, az irodalmat különösen kedvelem. De ez a sok kommunikáció meg manipuláció a médiában, ezek néha kiakasztanak. 3 hét sincs a vizsgáig. Összesen 20 tétel van, én ma dolgoztam ki a harmadikat. Nem fogok végezni! Úgyhogy blogolás után neki is állok és 10-ig meg sem állok. ( remélem *.* ) Amúgy ma meg olaszul tanultunk magyar órán. Jöttek Turisták a suliba és mi fogadtuk őket. Mindenki egyesével bemutatkozott és elénekeltünk nekik egy magyar népdalt. Cserébe ők is megajándékoztak minket Szicília legnépszerűbb dalocskájával. Nagyon barátságosak voltak, jó volt, de tényleg. Ma mindenkinek olyan szivatós napja volt. Ezzel nincs sok baj, csak ma valahogy mindenki engem célzott meg.. bár a nap végére minden rendbe jött, azt hiszem. Tegnap kicsit depiztem. Hatott rám Kuku bizonytalansága, és én magam is rosszul lettem. Hiányzik, hogy valaki szeressen. De nem 'Ő'! Tegnap táncon egyeltalán nem kommunikáltunk, egymásra se néztünk. Láttam, hogy összesúgott Smárkkal és röhögtek, de nem érdekelt annyira. Kezdek túl lenni a legrosszabb részen, és innen már nincs lefelé út. Ma például nem jutott eszembe egész nap. Azt hittem, nehezebb lesz. ez egy jó pont a számomra, kivételesen egészen erős vagyok.. remélem.
Juj, ma lehet hogy ellátogatunk egy 2 éves kisfiúhoz. Oda vagyok a kisgyerekekeért. Az ő szívük őszinte, nem torzította el még őket semmi/senki. Tiszta az elméjük, világuk csodaország. Ha velük vagyok, én is gyerekké válhatok mellettük. Talán ezért szeretem őket annyira. Néha annyira visszavágyom 4-5 éves koromra. Amikor még az volt a legnagyobb bánatom, hogy kitört a barbi babám keze, nem kellett ilyen hülyeségekkel foglalkozni, mint most. Nem kellett azon aggódnom, hogy holnap melyik szadista tanár hív ki felelni, vagy hogy mit vegyek fel suliba. Nem kellett 'fiúkkal' foglalkozni. Minden oly' könnyű volt és őszinte.
Gyerek akarok lenni!
Gyerek vagy még, s mégis szinte készen
A ránc, szemednél bujkáló mosoly,
Ujjad végén a Nap már felnézhet,
Hátad ívén elfutnak folyók.
Miféle isten ver meg?
Hányféle lendületben?
Miféle cirkuszi mámor?
Minden botlás bennem osztoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése