Tegnap Kárpátia koncert... Végre megint láthattam Zsófiékat, és velük együtt tombolhattam. Kezdésnek jól beégtem pár éppen diszkóba igyekvő srác előtt, csak hogy minden jól kezdődjön (xD)
Ugráltam a tömegben, mint egy őrült! Egyszerűen fantasztikus érzés, ahogyan ott tombolsz. Körülötted mindenki ugyanazt gondolja, csupa igazi magyar ember. A földön eltaposott sörösüvegek, a levegő tele cigifüsttel, a magasban pedig zászlók lobognak... Szeretem, nagyon szeretem a tömeggel együtt hangosan üvölteni, hogy Vesszen, vesszen Trianon! és még hasonlók. Akkor igazán magyarnak érzem magamat, és büszke vagyok rá. Néha feltekintek a csillagos égre és csak figyelem a körülöttem lévőket..
Egyszerre üvöltünk, egyszerre vesszük a levegőt, egyszerre emeljük öklünket a magasba... egyszerre dobban a szívünk is.
Emberek, ezt át kell élni!
Csak ugrálok és ugrálok, már nem is ritmusra emelem a kezemet a magasba. Az oldalam szúr, a talpam már sajog, a fejem majd szét hasad. A vérem feszíti az ereimet, a szívem sebesen pumpál. A részeg tombolókkal együtt ordítok: Ria, Ria, Hungária!!! Petrás János okos beszédét hallgatom, aztán a gitárok erős hangjától edződik a dobhártyám. A hajam csak úgy lobog, a melegtől izzadságcseppek gördülnek le a homlokomon. De nincs megállás! Annyi erő és tűz van vennem, majd elégek. Pár hevesen ugráló, alkohol-túltengéstől szenvedő férfi ugrik a lábamra, de tovább, tovább, tovább! A hangom már szinte rekedtes, arcom piros, fejem 'túlvilági' formákat ölt. Olyankor nincs semmi és senki. Csak a HAZA!
Ma pedig elmentünk vásárolni. Beleszerelmesedtem egy metálosan csillogó szandálba, az enyém lett... Megtetszett egy kék, hosszított trikó telis-tele virágokkal, enyém lett.... és még sorolhatnám, köszi Anya! Most is éppen ezekben a ruhákban ülök....
Hiányoztok, drágáim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése