Jó újra itthon lenni. Szörnyen fáradt vagyok, ma pláza, tegnap pláza, tegnapelőtt pláza. Pest. huhuh... Forrott körülöttünk a levegő, teli voltunk élettel. A verseny jól sikerült, hatodik helyezést értünk el, ami azért valljuk be, egészen jó. Az ország 6. legjobb csecsemőgondozói vagyunk. *.* Subidubíí...
Amin viszont igencsak meg kellett hogy lepődjünk, a pesti csapat 3 fiúból állt. De nem ám ilyen begyepesedett, szentes fiúcskákból, hanem olyan jófélékből. Komolyan meglepődtem, és sikerült plátói szerelembe esnem zöldpólós iránt. Ó, de jó -.-" /akkoris megtudom a nevét/ Gyorsan eltelt ez a hétvége, és sajnos be kell valljak egy komoly és súlyos problémát. Ki akartam törölni ezt az egészet úgy, ahogy van. Elterveztem, hogy nyáron nem ütöm az időt blogolással, helyette inkább élek egy kicsit, de amint bepötyögtem a már megszokott címet és megláttam ezt a rengeteg mindent, nem voltam rá képes. Rá kellett hogy jöjjek, akár jó, akár nem, ez már az életem része. Egy picike darabot ide csurrantottam magamból, amit sajnálnék egy gombnyomással a semmibe vágni. Ez így jó, ahogy van, mert ÉN vagyok/voltam.
Hatalmasat néztem, amikor az aluljáróban megpillantottam jóképűsrác egyik haverját. Micsoda? :O Ha ő itt, akkor jóképűsrác is itt... Szerencsére ez bejött, és láthattam újra. Erre mondják azt: kicsi a világ (de Bp még kisebb)...
- rájöttem, hogy egyre kevesebbet írok és egyre többet hallgatok Petőfi rádiót
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése