Sajnálom, hogy tegnap csupán egy mondatot sikerült alkotnom, de nem volt több lélekenergiám. Ennyit tudtam bepötyögni, ezt is csak keservesen. Nem mentünk el Erdélybe. Olvad a hó, a sípálya szélénél kisebb patakokban folyik le az olvadt hólé. Nem pancsolni szeretnénk, hanem sízni. Meg aztán síverseny is lesz, tele lesz minden emberekkel. Nem az a nyugodt, kikapcsolódós, pihenős környezet várt volna ránk. Lényegében nem is akartam igazán menni. Pakolás, utazás, lemaradás az osztálykirándulásról, szülinapomról, táncról.... Sajnáltam ezeket a dolgokat, de amint kiderült, hogy nem megyünk sehova, ezek rögtön megváltoztak.  Amint anyáék bejelentették, hogy itthon maradunk, akaratlanul is elhullajtottam egy könnycseppet. Akkor jöttem rá igazán, mit is hagyok ki. A havas fenyőfák, a friss hegyi levegő, a finom forrócsoki, a mesés napsütés a hegycsúcson, meredek pályákon való lesiklás és mindeközben kikapcsolódás. Elmarad, nem fog megtörténni ezen kellemes dolgok sorozata. Itthon maradunk, minden délutánomat a könyvek felett töltve.

Azt hiszem, abban a percben összetörtem. Egyre csak az Ismerős Arcok egyik legszebb számát dúdolgattam... : Erdélybe akarok menni!!!!!!! :( Brühühüm....


Túl sok volt nekem ez arra napra. Magammal belső háborút vívtam, nem tudván, mit szeretnék. Csalódások értek, megtudtam hogy Ő nem önszántából jött fel hozzám skype-ra. Az én lilaruhás hölgyem szólt neki, hogy HAHÓÓÓ! ÉSZNÉL VAGY TE FIÚÚ???

Igen ez történt, akármennyire is fáj, ez van. Elfelejtett aznap ( vagyis péntek délutántól! ) és ez szörnyen rosszul esett. Ugyanakkor az én lilaruhás hölgyem is a szemebe hazudott, mert á ő nem szólt Vikinek.. Ja, persze. Mondjuk ő csak nem akart engem mégjobban összetörni, nem akarta, hogy az utolsó seggberúgást megkapjam aznap. Megkímélt még egy hatalmas csalódástól, és talán én is ezt tettem volna a helyébe. Köszi Bija! :) Ja, és köszi azt a hegyremászkálós, újra 5 évvel fiatalabb vagyok érzéses délutánt. Jó volt, tényleg, szükségem volt már rá.

És tegnap este valahogy nem vártam a szülinapomat. Igen, ma vagyok 15 éves. :) Juhéééj. Nem örülök neki igazán, de segáz. Még egy évvel közelebb vagyok a halálhoz, de közelebb a 18hoz is, amit már azért várok. ;)   Ma az osztályom aranyos volt, amikor dél tájba mondtam, hogy emberek, ma szülinapom van és rohantak a büfébe csokit venni. Aztán reggel kaptam Danitól is egy sms-t : Remek a hangulatom, tom tom ... ma van a szülinapom..pom..pom..pom . :D jól esett. Meg persze mindenki, aki gondolt rám. Ja, reggel izgalmas kalandban volt részem. Suliba menet a 37es számú főút Zsadányi bekötőútjánál lerobbantunk. 40 perc után csak bekerültem, kis késéssel. Én végignevettem az egészet... :P