Különdíj lett a vége...

Igen, éreztem, hogy az éven nem sikerül majd kalárist szereznem. Tavaly csak mondtam az eredményhirdetés előtt, hogy ' Jaj én úgyse nyerek ' , pedig nagyonis bíztam benne. De az idén.... 2 hónapja kezdtük megtanulni a kötelező táncot, és ez a pszichológiai felmérés is sokat elvett az időnkből. Jól sikerült a tánc, de nem úgy jöttem le a színpadról:

 ' Gyerekek, ez k*rva jó volt, MÉGEGYSZER!! 


Nem... Sajnos nem ilyet éreztem. A fiúk viszont arattak, sok díjat elvittek. :)

Táncverseny után elmentem a régi sulim szavalóversenyére, ahol anno' én is felléptem. Tavaly elvittem az első díjat, leelőzve az én lilaruhás hölgyikémet. De most, annyira jól szavalt....

Ahogyan mondta, mondta és mondta, a hideg futkosott végig a hátamon. Nem lehetett nem odafigyelni arra, amit mond. Felemelő érzés volt. A vers végére azon kaptam magam, elgörnyedve ülök a széken, mint egy kisgyerek, a kezeimet az arcom elé kapva, könnybe szökött szemekkel.

Ahogy verseny után a régi barátaimmal besétáltunk a rajzterem öreg falai közé, megérintettek a régi szép emlékek. Csak csoszogtam a felújított parkettán és leültem velük egy új padra. A régmúlt illatát éreztem. Utoljára ballagásom napján voltam ebben a teremben, mint általános iskolás kisdiák. Ahogyan a volt ofim kiosztotta a kitűnő bizonyítványomat, boldogan léptem ki e teremből a körfolyosóra, onnan pedig ki az udvarra, érezvén:

Szabad vagyok!


Vége az itt töltött éveknek, minden szenvedésnek ezzel a rémséges osztállyal. Új életet kezdhetek egy nagyszabású középiskolában, új osztállyal, új tanárokkal, mindennel.

Ilyen voltam abban a pillanatban, amikor kiléptem régi
iskolámat magam mögött hagyva.
IDÉTLENÜL SZABAD

Abban a percben úgy gondoltam, szívesen visszajönnék ide, mondjuk 1 hónapra. Magam mögött hagyva a Refi óriási épületét és visszajönni ide! Az én kis falumba, a régi általános iskolámba, a régi tanárokkal és a régi osztályommal múlatni az időt, nem tanulva szinte semmit. Igen, ezt tenném, mert már tudom mit jelent az a kifejezés, hogy sokat kell tanulni. 8. osztályban is azt hittem, hogy tudom e pár szónak értelmét, de tévedtem. Hatalmasat tévedtem. Akkor azt gondoltam, a sokat kell tanulni ennyit jelent, mint kettő elkezdeni a tanulást és kb. hatra befejezni, utána pedig csinálni amihez éppen kedvem szottyan. Most ez teljesen másképp van. Jó esetben a hármas vonattal hazadöcögök, eszek, majd leghamarabb négy körül kezdek el tanulni, este kilencig meg sem állva. Utána, ha a szüleim nem bánják, egy kis gépezés, olvasás, rajzolás. De általában mire befejezem a tanulást, hulla fáradt vagyok  és nem vágyom másra, mint bebújni a takaró alá Pereckét ölelgetve. Néha unom ezt a felállást, fárasztó középiskolában kitűnőnek lenni.

De a célom elérése érdekében meg kell tennem, ki kell tartanom!