Csodás, kora tavaszi időjárás...
Mégsem érzem magam tűzről pattantnak, élettel telinek vagy netalántán boldognak. Tavaszi fáradtság.. Igen, azt hiszem ebben a két szóban bujkál a megoldás. Pedig ma meglehetősen jó napom volt. Most kipróbálom azt, amit már régen szerettem volna, hogyan tudom leírni kicsit érdekesen egy átlagos napomat. Remélem, sikerrel járok....
Furcsa álmom volt az éjjel, amit nem szeretnék részletezni.
6.40 - csipog az óra, kelt a telefonom. Fáradt vagyok. Álmosan kecmergek ki az ágyból, majd felhúzom a redőnyt. Odakinn csodálatos időjárás fogad. Most, hogy levágtuk az ablakom előtt ágaskodó fa felsőbb gallyait, tökéletes rálátást nyertem az egyik kedvenc helyünkre: Kincsem tető. Igen, ott, fenn a domb tetején, ragyogó napsütésben áll egy öreg kastély, ami fogalmam sincs kié lehet, vagy hogy miért építették. De egyet tudok, most ott áll, és vár minket. ( a többes szám használata az én lilaruhás hölgyikém miatt van, hiszen ez a MI törzshelyünk, amit szeretnénk majd Velük is megosztani ) Igen, minden egyes percben hatalmasat kiált, hogy - Héj, emberek! Valaki nem látogatna meg, hiszen annyi csodát rejtek!
Szeretünk oda felsétálni, hiszen a domb csúcsáról lenézve a völgybe mintha meseország legkisebb falucskája tárulna elénk. Álomvilág. Kár, hogy a valóságban ez nem így van. - na de térjünk vissza a reggelemhez.
Gyorsan felkaptam magamra az egyik kedvenc szürke-kockás nadrágomat, egy fekete hosszúujjút, rá pedig egy szintén fekete kapucnis, cipzáros felsőt. Milyen egyhangú öltözet. Sebaj, legalább tükrözi aznapi hangulatomat. Ezután következett a szokásos reggeli tevékenységek többi pontja, majd sebesen felhúztam az én legkedvencebb Tisza cipőmet és már szaladtam is kifelé. Beültem a kocsiba és útnak eredtünk Sárospatak felé. A nap egész úton a szemembe világított, aminek most kifejezetten örültem, legalább a szemizmaim bemelegedtek a következő, unalmas időkre. Időben beértem a suliba. Leraktam batyumat a 13-as terembe és első dolgom a reggeli volt. Otthon ugyanis sosincs rá időm ( inkább addig alszok ) és farkas éhes voltam. Egykedvűen hallgattam a különböző részekre szakadt osztályom duruzsolását, aztán pedig kimostam a szivacsot. Bejött az osztályfőnök és kezdetét vette a reggeli áhítat. Már nem tudom, miről prédikáltak, de biztos jó lehetett.
Jelentettem, leültünk, majd kezdetét vette a matek óra. Szörnyen hosszúnak éreztem ezt a 45 percet, alig vártam, hogy Elvira néni meghúzza a harangot. Ez bekövetkezett és átballagtunk a 9-es terembe.
Angol óra.... szeretem az idegen nyelvet, de nálunk az angol óra dögunalom. Kikaptuk a szódogát, hibátlan. Ó, mily meglepő. -.-" ( nyugi, nem vagyok ilyen beképzelt, csak hát azért a zöldségek-gyümölcsök témakörből 4-esnél rosszabbat írni már művészet - pár osztálytársamnak mégis sikerült ) Kivételesen a második óra most jó hangulatot vett. Ennek előzménye: Ádám kérdezősködése a szünet alatt a menstruációról és a tamponokról. áh. -.-" vadbarom. Ennek fényében a téma órán is folytatódott, sőt még jöttek hozzá a tanárnőhöz szóló szokásos, agyzsibbasztó beszólásai, amin mi jókat kacagunk. Hamar elment az óra, alig csináltunk valamit.
Csengetéskor felmentünk a második emeletre, kémia óra következett. Szeretem a kémiát, középszintű, illetve emelt szintű érettségi feladatokkal foglalatoskodtunk ( csak hogy tiszta legyen, emelt biosz-kémián vagyok ). Végigásítoztam ezt az órát is.
Ujujj, vallás. Dolgozat Jézus példabeszédeiből. Ma össze voltunk vonva a rómaiakkal, de ettől függetlenül még írtunk. Jól megtanultam, feldolgoztam az anyagot, hiszen rendkívül okos gondolatokat tartalmaztak, tehát rengeteget körmöltem. Aztán amikor már a pap ( aki történetesen a mi 'drága' Ádám osztálytársunk apucija ) megelégelte, hogy többet írok, mint amennyit ő a füzetbe lediktált, elvette a papíromat, majd ráfirkantott egy 5-öst.
Lebicegtünk ismét a földszintre, nyelvtan órára. Az se volt különb, mint általában, mindent én olvasok a könyvből. A tanító már csak így becézget, " a 9.H osztály magyar hangja". Írtunk a füzetbe, beszélgettünk.. szokásos...
A rajz óra azonban eltérő volt a megszokott rendszertől, tanárnő kivitt minket a Biblia kertbe, és a természet valamely apró kis csodáját kellett megörökíteni. Azonnal szemet vetettem a fa alatt ékeskedő ibolyákra és megörökítettem néhány szálat. Jól sikerült, Fanninak is segítettem a rajzolásban. Pár diáktársam elcsodálkozott a rajzomon, bár én semmi különlegest nem láttam benne.
Biosz órán valahogy nem tudok unatkozni. Annyira érdekel, annyira szeretem ezt a tantárgyat, hogy még a legunalmasabb órák is nálam a nap fénypontját jelentik. Ez ma sem volt másképpen, a harasztokat tanultuk.
14.30 - kicsengő - VÉGRE- , aznapi óráim vége. Rohantunk kajálni, majd pedig a védőnői rendelőbe csecsemőgondozási tanfolyamra. Versenyre készülünk, ma a fürdetést vettük át. Jó volt... Fél négy fele végeztünk. Négyig még benézek pár üzletbe, gondoltam. Hát... elég nagy rohanás lett belőle. Csak elértem a négyes vonatot. Az állomáson találkoztam egyik barátnőmmel, vele utaztam haza. Unottan, mai napomról elmélkedve sétáltam haza a buszmegállóból., amikor pár lépésre a kapunktól furcsa állathangra lettem figyelmes. Mi ez? Szarvasbőgés? ( :O ) Körülnéztem, majd megpillantottam a szomszéd kapuban álló két srácot, akik addigra már hangosan kacagtak. Beni volt az, az én egyik legjobb fiúbarátom a szomszédom, Balázs társaságában, akit szintén nagyon szívlelek ( ennek oka: kb. 4 éves korunkig sülve-főve együtt játszottunk a hátsó udvarban kocsik és gumironcsok alatt bujkálva ). Mosolyogva odasiettem hozzájuk és hatalmas ölelést kaptam Bencétől, aminek nagyon örültem. Hallgattam ökörködésüket, jókat vihorászva rajtuk, majd pár perc múlva hazajöttem. Kicsit felvidítottak, azt hiszem...
és persze most várom a kommenteket, véleményeket. :)
meghízott önérzet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése