2011. március 6., vasárnap

önfelfedezés

Néha úgy érzem, nincsen stílusom. Tudom, furcsán hangzik, de ez van.

Sok mindent szeretek, amik sokszor összeütközésbe kerülnek egymással.:

 A zene terén a kedvenceim Szabó Balázs bandája, Kárpátia, Fankadeli, Ismerős arcok, Depressziró. Ezek mondjuk elég egyértelmű stílust tükröznek, de a való életben ezt senki nem nézné ki belőlem.  Ez az irányultság viszont az öltözködésemben, modoromban egyeltalán nem mutatkozik meg. Nem vagyok egy kőkemény rockercsaj. Meglehetősen érzékeny vagyok, szeretek blogolni, gondolkodni ezen a zűrzavaros világon. Sokat olvasok, tanulok, táncolok és a kreativitásom is néha szárnyra kap. Néha szeretek "tipikus mostani csitri" lenni, ami a disco zenétől kezdve a szexi ruhadarabokon keresztül sok mindenre utalhat. (na ez nem sokszor van *.* )  Máskor viszont Tisza cipőbe, farmerbe, egyszínű garbókba öltözöm, mutatva személyem egyszerűségét.

Eddig nem jöttem rá, hogy ez mit akar jelenteni. Nincsen stílusom... Ez nem igaz!



Az én stílusom a stílustalanság! 


Keverem a különböző személyiségeket és ez sokszínűségre utal. Mikor milyen kedvem van, mikor éppen mi jön rám. Ez vagyok én! Végre rájöttem. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése