megszűnni

Fáradtan sétáltam haza két barátommal az ünnepségről. Nagyon jó volt, szép volt a korona. Egész idő alatt ki-be járkáltunk hátul a sekrestyébe, kintről uszítottuk az embereket befelé, szóltunk, hogy rossz a hangosítás, vizet vittünk a napon rosszul levő öreg néniknek. Fárasztó délelőtt volt ez, legszívesebben lepihennék... de hát még csak most kezdődik el a mai nap! Holnap megyek Kiss Ádámra és Trabarnára, ha minden igaz. Jó lesz. :D
A kontaktlencsém egész nap szúrta a szememet, alig láttam az ünnepségen. Ezaz....

Most megyek, kiülök a teraszra, süttetem a hasamat a napon. Közben olvasom Hugh Laurie -  A balek című könyvét és hallgatom Szabó Balázs bandáját.

Az lesz a baj, hogy közben megint gondolkodni fogok. Kezdek újra elbizonytalanodni, és az nem jó....
Pontosan ma van FÉL ÉVE hogy járunk. Bevallom őszintén, nekem néha ez az idő kevesebbnek, néha hosszabbnak tűnik. Van, amikor úgy vélem, még alig ismerem.... nem lehet hat hónapja velem. Van amikor meg ' mintha 1000 éve együtt lennénk' érzések kavarognak bennem. Most olyan semmilyen. Nem tudom. már megint jön a bizonytalankodás. UTÁLOM!
Gyűlölöm ezt az érzést, legszívesebben megszűnnék ilyenkor. Ő is megszűnt létezni a számomra péntek óta, én is vele együtt meg akarok szünni erre az időre. Isten tudja, mikor látom újra. Utálom ezt a 42,5 km-t úgy, ahogyan van.