Esős, tavaszi reggelre ébredtünk.  Semmi kedvem nem volt felkelni, majd pedig ismét suliba menni. Már a második óra után úgy éreztem, mintha délután 3 óra lenne. Az állomáshoz természetesen futottunk ( egyre gyakrabban :/ ) és közben jól eláztunk. Az első üres kabinba beültünk, ami nem volt a legjobb ötlet. Az ablakot ugyanis nem lehetett felhúzni, így végig vágott be az eső, ahogyan a vonat egyre gyorsabban zakatolt a síneken. Majd meg fagytunk, de Szintussal és Lajossal utaztam, így röhejes volt az egész. :D

A buszon mindig zsúfoltság van. Miközben türelmesen vártam ki a soromat a jegypénztár előtt, egy lány táskája nem volt behúzva, így bepillantást nyertem füzetei közé. Olvasgattam egy pár mondatot, de aztán megvettem a jegyet. Leültem, és egy idős hölgyre lettem figyelmes. Akaratlanul is bámulni kezdtem....



Hosszú ősz haja kontyba volt felfogva, pár hajtűvel megerősítve. Barna, csaknem földig érő szövetkabátot viselt, fekete sállal a nyakában. ( a cipőjét, mivel ülő helyzetben volt a buszon, nem sikerült megfigyelnem ) Ráncos arca hatalmas, barna szemekkel párosult kemény arcvonásai mellett. Mintha ismerős lett volna ez az arc. Fogalmam sincs, találkoztam e már valaha ezzel a nénivel, aki fürkésző pillantásokat vetett az előtte ülő, vihorászó lányok felé. Különös. Megjegyeztem...







Csupán egy valami tart életben a mai nap, nemsokára indulunk Adélhoz. Le kell tárgyalni a buli helyszínét, amit már oly régen szeretnék megrendezni.   Félek, hogy nem fog beleegyezni, hogy nála tartsuk meg az összejövetelt. Abba én belehalok, hiszen nincs más lehetséges terv, ugrik az egész. Meg kell, hogy engedje! Kérem!