Csak álltam az állomáson és vártam. Vártam, hogy az óra megüsse a kettőt és a vonat idezötyögjön, hogy hazaindulhassak. Szépen sütött a nap, a bőrömön kellemes meleg simogatást éreztem. Már csak pár perc volt a vonat érkezéséig, ezért elindultam az aszfaltos, keskeny járdán, ami a sínek között ment, hogy hátrébb szállhassak fel. A szél nagyon fújt, igencsak öszzeborzolta a hajamat. Fázott az arcom és a kezem, de mit sem törődve ezzel tovább bandukoltam a szembeszélben... Nem sokkal később el is érkezett az idő. Felszálltam a vonatra. Leültem az első közelembe eső szabad helyre és bedugtam a fülhallgatót a füleimbe. Hallgattam Szabó Balázs leírhatatlan hangját, bandája felejthetetlen muzsikáját és zenei stílusát, valamint az elgondolkodtató dalszöveget....
- Mesteriek.
Gondoltam... Az utazásaim című számot hallgattam, ez különösen illett a helyzetemhez a vonaton zötykölődve. Miközben álmodozom, csak nézem az ablaküvegen keresztül elsuhanó fákat és háztetőket. Nézem a felhőket, a kék eget, nézem a napot és a havas szántóföldeket. Nézem a madarakat, ahogyan apró szárnyik segítségével könnyedén a magasba röppennek és trilláznak.... Csodálatos világ vesz körül minket, érdemes néha szétnézni. Szeretek így magamban elmélkedni, igazán felemelő érzés. Az álomvilágból a kalauz süvítő hangja ébresztett fel:
- Jegyeket, bérleteket. - mondta és már indult is az első utashoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése