Vasárnap déltől az én angyalszárnyú kígyóbűvölőmmel síeltem. Annyira jó volt! Még soha nem éreztem magam ennyire jól síelés illetve felvonózás közben. Olyan volt, mint egy álom. Csak a feldagadt kislábujjam és az izomláz bizonyítja, hogy valóban megtörtént. Köszönöm, drága Emim, hogy veled sízhettem :)

Milyen különös, hogy "mindössze" 42.5 km-re lakunk egymástól, és jópár kilométerre találkozunk egymással. :)
Lényegtelen, én a világ végére is elmennék, hogy láthassam.

Szeretlek drága angyalszárnyú kígyóbűvölőm!