Változtatnom kell. 

Ez így nem jó, ez nem emberi....

Elegem van már abból, hogy az internet határozza meg az életemet. A virtuális kapcsolatokból táplálkozom, a facebook chatje tart életben. Mert hogyan is van?

Felmegyek fb-ra.

Megnézem az eseményeket.

Ráírok emberekre.

Beszélgetek velük.

Innen tudom meg, hogy kinek mi a bánata/öröme, hogy ki milyen hangulatban van. Innen tudom meg, hogy ki hol járt ekkor és akkor, hogy ki kivel jött össze tegnap este és hogy ki milyen számot hallgat éppen. Mindent! Ez így nincsen rendjén. Mi történt ezzel a világgal?  Akár ezt is leírhatnám bárhova...:

hobbi: képernyő bámulása

kedvenc időtöltés: beszélgetés egy monitorral

kedvenc sport: mások megbökése + billentyűzet nyomkodása

sportolás: szemizmok és ujjak erősítése

Szép... igencsak szépséges szavak és gondolatok ezek. Ahelyett, hogy kimennék sétálni, esetleg felhívnám a barátaimat, akik hiányoznak. Jó, ennek van megcáfolható oka is: akiket szeretek, azok 42.5 km-re laknak tőlem.  De ez akkor sem ad okot arra, hogy függő legyek és az egész életemet a fészbukk határozza meg. Ott van a skype. ahol még egymás hangját is lehet hallani, valamint a telefont is feltalálták már. És hogy még jobbat mondjak, van tömegközlekedés, esetleg AUTÓ is! Hűhaa... Dehát mennyivel egyszerűbb a képernyőt bámulni. 

Elferdítette a gondolkodásomat, megváltoztatta az életemet a facebook. De ezennel változás következik! Csak annyi a baj, hogy a változás mindig fezsültséggel jár. Megpróbálok kevesebbet fészezni, inkább skype, hamár nagyon ŐK hiányom van... na meg persze minél többet találkozni !