Valamelyik nap elég ideges voltam. Nagyon durván beszóltam valakinek. lehet, hogy nem kellett volna, de jól esett. Igen, nem tagadom, jól esett leordítani azt a majmot. Tudom, hogy nem ő volt a hibás, de megbántotta azt, akit én nagyon szeretek, és ez jobban fájt, mintha engem sértettek volna meg. Szerintem senki nem nézné ki belőlem, hogy ilyenre vagyok képes, de ha ki kell állnom valaki mellett, akkor bármit megteszek. Szörnyű érzés volt, amikor az én lilaruhás hölgyikém a vállaimon zokogott, hogy ő nem tett semmi rosszat. Szörnyen éreztem magam. Valahogy le kellett adnom a feszültséget, csak sajnos nem éppen a megfelelő módot választottam. Nem baj, azóta már bocsánatot kértem tőle. Örülök, hogy végre egyszer kimondtam amit gondoltam.

Az este további része viszont nagyon jól sikerült. Pár élvezetes pillanatba ti is betekinthettek: