Megbocsátottam neki. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nehezemre esett. Nagyon szeretem. Örültem neki, hogy meggondolta magát. Nagyonis örültem... de ugyanakkor elbizonytalanított. Ki tudja, mikor jön rá megint az, hogy már nem szeret? Ki ad rá garanciát, hogy soha többet nem fog ilyen hülyeség miatt szakítani velem? Ha szakít velem, legalább csaljon meg vagy valami.... De ne azért, mert pár hülyegyerek telebeszélte a fejét és elbizonytalanodott magában. Nem tudom, hogy ezek után ugyanígy meg fogok e tudni bízni benne.... Nem tudom, hogy ugyanúgy a szemébe fogok tudni nézni, mint eddig.... Ez óriási kihívás nekem is, és szerintem neki is..