Ma, Szabó Balázs csodálatos muzsikájával a fülemben sétáltam gyógytornára. El voltam kalandozva - ami valljuk be, nálam nem éppen meglepő - és egy óvatlan mozdulatban... HOPP! eltaknyoltam... A jobb lábam kicsúszott alólam a meredek, kavicsos talajon, és pontosan ráestem az ötszörműtött bal könyökömre, és a bal oldalamra. Egy bácsika látott, de nem zavart. A könyökcsúcsom elkezdett sajogni, a bal fenekem pedig eléggé fájt.. ÁÚÚÚ.... Könnyekkel küszködve ugyan, de siettem tovább, nehogy elkéssek.. Gyorsan felhúztam a kabátomat, upsz. Egy icipicit lejött a bőr, és eléggé piros a könyököm. És mellesleg fáj is -.-"
ezaz... Nem is én lennék komolyan!
Nincs magány, csak egy parány,
Szűk faág kettőnkre vár.
Láb lelóg, a szende kéz
Fogni még, csak Ő meg Én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése