2011. április 23., szombat

halk remegés

Nem fogok elkezdeni leírni amit most érzek. Ezt én már SOHA nem fogom tudni leírni vagy éppen kimondani.


Drága Emííí! Dede, foglak ma látni :) Csak este kell elmennem, és emiatt nem jöhetett..... NEM JÖHETETT EL Ő! és igen. Leírtam. Bravó Nóra! ( még sohasem gratuláltam ilyen idétlenül magamnak )


Semmi sem jól történt
Mit álmodtam, porként hullott szét...




S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

a hétköznap álarcát hagytam, 
hogy végleg rám rakják
kilépek az ajtón át, ez egy roskadó ház
s te a fényben ott vársz(?)





( - de biztos, hogy vársz? )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése