Állomás.. lassan már az otthonomnak mondható. Minden áldott iskolai napom valahogyan ott ér véget. Ez egy jelkép számomra, vagy nem is tudom. Inkább egy érzés, hogy vége a mai napnak a suliban és végre haza mehetek. Van olyan nap, amikor csak a vonaton zötykölődve kapcsol ki az agyam. Suliba folyton szívja a tudományt és a sok okosságot, akárcsak egy szivacs. Aztán a vonaton pihi, majd hazaérve ismét könyvek fölött görnyedve folytatom a tanulást. Talán este fél óra gépezés ( az is csak azét, hogy Velük beszélhessek ) vagy zongorázás, zenehallgatás. És végül lefekvés. Néha eléggé elcsodálkozom magamon, hogy hogyan bírok mindig olyan rémesen sokat tanulni. Talán már megszoktam, hogy miközben kint csicseregnek a madarak és tavaszi szellő suhan el a fák lombjai között, addig én benn fekszek a földön, körülöttem "izgalmasabbnál-izgalmasabb" jegyzetek és próbálom mindet beletömködni abba az óriási kobakomba. Komolyan, már azt várom, mikor fog szétrobbanni az agyam, mint egy lufi. -.-"



Ma kivételesen nem kell tanulnom. PIROSBETŰS ÜNNEP! *.*
Zenélni akarok, fotózni, pihenni, táncikálni, sétálni. Ú, már nagyon csokihiányom van. Nincs olyan nap, hogy egy kisebb mennyiségű csokoládé nem jut a szervezetembe.



I love SHUFFLE

http://www.youtube.com/watch?v=KQ6zr6kCPj8