2011. február 3., csütörtök

Tudtam! Tudtam, hogy a nyafogásom alaptalan. Csak hiszti és semmi több. Néha annyira idióta vagyok. Olyan hülyeségeken ki tudok akadni. -.-    Mint egy 5 éves kisgyerek. Nem kapja meg amit akar, és levágja a cirkuszt. Szánalom!!






Ugyanakkor boldog vagyok! Nagyon boldog. Ha minden jó lesz akkor szombaton a nagybetűs ŐK- höz megyünk. Ott leszünk és talán ott is alszunk. Majdnem 2 nap velük..... Álom!

2011. február 1., kedd

Drága angyalszárnyú kígyóbűvölőm és drága lilaruhás hölgyikém!

Ha ti nem lennétek, valószínüleg most magamba zárkóznék és szomorkodnék. De TI vagytok nekem és ez nem következik be!

Köszönöm!

Szeretlek titeket! Örökké....-
MA AZ ÉN LILARUHÁS HÖLGYEM EZT ÍRTA NEKEM:




téged meg kell becsülni, mert te vagy az egyik legkülönlegesebb és legbecsesebb emberi lény e bolygón..az a fiúcska kapjon észhez








Még soha senki nem írt ilyet nekem. Köszönöm!


Szeretlek Lilaruhás hölgyikém! Soha nem foglak elfelejteni.. Örökre a legjobb barátnőm maradsz!
Különös gondolatok kavarognak bennem. Tudom, megfogadtam, hogy többet nem fogok ilyen hülyeségek miatt "hisztizni".... de... nem tudom. Már egy jó ideje alig beszélünk, akkor is csak fb-on. Hétfőn találkoztam vele, de nem szárnyaltam az örömtől, hiszen nem is beszélgettünk meg semmi ilyesmi. Ma elköszönéskor nem is írta hogy szeretlek. És tegnap sem. És nekem ez fáj. Jó, blablabla...... bebeszélem magamnak a hülyeséget, tudom. maszlag szöveg. Én is ezt  mondogatom magamnak, de nem hiszem el. Könyörgök, Bládival meg Dincivel többet beszélek, mint Vele. Tudom, ez rajtam is múlik. Hibás vagyok én is... AJJ, NEM TUDOM!!


Hülyeség az egész. SZERETEM! LESZAROM MI VAN, AKKOR IS! ÉS Ő IS ENGEM! TUDOM... ÉRZEM!!!!!!!!!!!
 Vasárnap déltől az én angyalszárnyú kígyóbűvölőmmel síeltem. Annyira jó volt! Még soha nem éreztem magam ennyire jól síelés illetve felvonózás közben. Olyan volt, mint egy álom. Csak a feldagadt kislábujjam és az izomláz bizonyítja, hogy valóban megtörtént. Köszönöm, drága Emim, hogy veled sízhettem :)

Milyen különös, hogy "mindössze" 42.5 km-re lakunk egymástól, és jópár kilométerre találkozunk egymással. :)
Lényegtelen, én a világ végére is elmennék, hogy láthassam.

Szeretlek drága angyalszárnyú kígyóbűvölőm!
Valamelyik nap elég ideges voltam. Nagyon durván beszóltam valakinek. lehet, hogy nem kellett volna, de jól esett. Igen, nem tagadom, jól esett leordítani azt a majmot. Tudom, hogy nem ő volt a hibás, de megbántotta azt, akit én nagyon szeretek, és ez jobban fájt, mintha engem sértettek volna meg. Szerintem senki nem nézné ki belőlem, hogy ilyenre vagyok képes, de ha ki kell állnom valaki mellett, akkor bármit megteszek. Szörnyű érzés volt, amikor az én lilaruhás hölgyikém a vállaimon zokogott, hogy ő nem tett semmi rosszat. Szörnyen éreztem magam. Valahogy le kellett adnom a feszültséget, csak sajnos nem éppen a megfelelő módot választottam. Nem baj, azóta már bocsánatot kértem tőle. Örülök, hogy végre egyszer kimondtam amit gondoltam.

Az este további része viszont nagyon jól sikerült. Pár élvezetes pillanatba ti is betekinthettek:






Új színekbe öltöztetem a blogomat. Mivel meguntam a színeket, nagyon feketére sikeredett az átalakítás, de most megpróbálok egy ilyen köztes megoldást találni. :) Kíváncsi leszek, hogy milyenre sikerül.