nem jönnek...

Ajj!! Most jöttem haza suliból, és éppen azon gondolkodtam, hogy hol kezdem a takarítást. Mert eddig abban a tudatban voltam, hogy a nagybetűs ŐK jönnek... igen, hozzám jönnek. És újra boldog leszek a rószaszín köd által. De most pár perce kiderült, hogy ilyenről szó sincs. Nem tudnak hogy eljönni, tehát nem jönnek. :( Pedig annyira jó lett volna. mennyivel szívesebben porszívóznám fel a szobámat és takarítanék ŐKet várva, mint hogy itt üljek a számítógép előtt és unatkozzak... nagyszerű... Pedig már úgy beleéltem magam. És senki sincs itthon, akivel ellehetnék... Fel fog emészteni a magány, az egyedüllét... az eszem csak rajtuk fog járni, és nem fog hagyni nyugodni a gondolat, hogy ŐK most itt lehetnének. Itt lehetnének mellettem és velük együtt nevethetnék.... nem.... ez sajnos nem fog beteljesülni. Akárhogy szeretném, nem lesznek itt mellettem. Annyira rossz, hogy ilyen messze laknak. :( Mért mindig azok vannak tőlünk a legmesszebb, akiket a legjobban szeretünk??