Miért baj?

Tegnap anya veszekedés közben mondott egy olyan mondatot, ami a szívemhez ért. Ez a pár szó, akár egy megélezett kés hasította fel élettel teli szívemet...

" Ha így fogsz viselkedni, nem mehetsz többet Szerdahelyre! "

Hogy mi? Jól hallottam? Rögvest ezek a válaszok jutottak az eszembe. Ez teljességgel lehetlen... ez fizikai képtelenség... Én nem mehetek többet Szerdahelyre? Ez nekem a világ végét jelentené. Sőt, magát a lelki pusztulást. És ez mind egy "kis" rendetlenség miatt.

Miért baj, hogy ennyire szeretem ŐKet? Miért akarnak megfosztani az egyetlen jó dologtól, ami ebben a sötétséggel teli világban történhet velem? Miért akarnak velem egy kicseszni? Miért??? Nagyon szeretem ŐKet. Ha eltiltanának tőlük, nem lenne több értelme az életemnek. ( csak hogy tisztázzam magamat, ez nem történt meg )

A gyönyörű, élettel teli virágos mezőből egy kietlen, kopár síkság maradna, amiből egyesével szakították volna ki a legszebb virágokat... egyesével szakították volna le minden szirmukat. Egy bozótos, élettelen semmi maradna, sehol egy fűszel, egy hangya, egy virág... a talaj berepedezne, sehol semmi... ez maradna belőlem.

Nem fogom kibírni...

- ezt a bejegyzést a blogolós füzetemből másoltam be-

Nemréga testvérem megosztott velem egy hírt, ami eléggé megrázott. Tudom, ezt most ilyen "kocka" problémának tűnik, de én nem vagyok függő... esetleg csak blogfüggő :D. Igazság szerint, ezt a füzetet is azért kezdtem el, hogy ebbe blogolhassak, amikor nem tudok géphez kerülni. Néhány sor remélem azért belekerül majd a rendes blogomba is. Na a következő a probléma:
Nem lesz internet!
Vagyis lenne, ha a tesóm megcsinálná, scak nincsen ideje rá. Holnap felmegy Pestre, és én itt leszek net nélkül kb. 2 hétig. Szörnyű lesz. nem magam miatt, hanem

ŐK

ŐK, akik maguk a világot jelentik számomra. Hogy fogok velük beszélni? Nem fogom kibírni. Bele fogok pusztulni, ha nem osvalhatom az indián lidérc és a lilaruhás hölgy bejegyzéseit. Meg fogok őrülni....

angyalszárnyú kígyóbűvölőmnek....

Drága angyalszárnyú kígyóbűvölőm!

Köszönöm... Köszönök mindent! Hogy megismerhettelek, hogy beszélhettem veled, hogy barátok lehettünk, hogy lehettem nálatok, hogy turkálhattam a legbecsesebb kincseid ( mütymürüttyeid :P ) között, hogy egyeltalán hozzádszólhattam.. hogy miattad elkezdtem blogolni és hogy eddig eljutottam... Mert ha te nem vagy, akkor én senki vagyok... Miattad lettem szőke boszi, aki egy kicsit kelekótya és néha eléggé szőke, de legalább számít valamit... Számít valamit, mert vannak emberek, akik szeretik... Vannak emberek, akiket igaz barátoknak nevezhet és akikkel bármit megoszthat. Akik miatt érdemes élni és akik a legszürkébb napokat is csodaszéppé varázsolják.. igen, köszönöm emi... ŐK a legdrágább kincseim a világon.... nélkülük senki vagyok.. nélkülük egy unalmas, normális lány vagyok... most, ebben a pillanatban úgy érzem, megtaláltam MAGAMAT egy szőke boszi személyében.. és ezt az én múzsámnak az angyalszárnyú kígyóbűvölőmnek köszönhetem.. életemben először úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet ebben az óriási világban... Eddig a végtelen tengerek habjai között hajóztam egyes egyedül, de most, ebben a pillanatban kikötöttem egy szigeten.. és nem fogok elmenni soha erről a szigetről. Ez az én helyem, az én világom... pontosabban, a MI világunk.. egy világ ahol csak a nagybetűs ŐK léteznek.. ez a hely tökéletes számomra. Nekem nem kell semmi más, csak ŐK.... Csak ŐK, az én angyalszárnyú kígyóbűvölőm, a kékes-szürkés szemű "Ő" a legjobb barátnőm, a legjobb Beni bubum... a pótolhatatlan és legönzetlenebb Cseni putyim, a legédesebb és egyetlenegy Bejám... az én kis zseni Kucsinkám.... az én legaranyosabb és legszexisebb Kukukám.. az én legviccesebb Bládím.... a legjobb barátnőm Danija.... és persze a másik legjobb barátnőm, akivel sajnos keveset beszélek... ŐK ... ŐK az én tökéletes világom.. ami létezik! Itt belül a szívemben... a legmélyén.. létezik... tudom, hogy létezik!

Szakadék van köztünk, melyen épül a függőhíd

Egy szakadék van köztünk... Nem túl nagy, de mély szakadék. Épül rajta a függőhíd, és az első deszkát én tettem rá a göcsörtös kötelekre. Ezután már csak jön a többi.. igen, hamarosan épül a következő lépcsőfoka a függőhídnak és minden remek lesz... egy szép napon átérek a másik oldalra. csak elég kitartás kell, és nekem meglessz! Át fogok jutni a túloldalra...


Boldog vagyok. :) örülök. Örülök, hogy megmondtam ( bár nem úgy ahogy szerettem volna, de így jobb lett) amit akartam, és értette... és egyetértett.. és változtatott... változott a dolog a jó irányba. Tudtam, hogy 3 mondatból is érteni fogja, mi a probléma... Tudtam, hogy nem kell 10 percen keresztül tukmálnom a fejét fölöslegesen, 3-4 mondatból is megértette. Nem is akartam én sokáig ezzel tölteni az időt, inkább megbeszéltük a jó élményeinket, amik a szünetben értek. Jó volt.. nagyon jó.. végre.. Nem tudja, mióta vártam ilyen beszélgetésre.. hogy úgy mint mások, csak bezsélgettünk.. csak jött és jött és jött... Minden rendben.

Itt vagyok a suliban. Elmaradt az angol óránk, így itt vagyunk a netesben... :) unatkozok, mint ahogy már azt megszokhattátok... :) az angyalszárnyú kígyóbűvölő blogot olvasom, nektek is a figyelmetekbe ajánlom, ha olvas valaki egyáltalán... Szeretek blogolni... már a fészbukk is unalmas, ha nincs fenn senki és nem beszélhetek Velük... A suli falán képek tömkelege van, amiket fotóművészek készítettek.. megláttam a legszebbet és rögtön az angyalszárnyú kígyóbűvölő jutott az eszembe! :) bizony... nagy hatással van rám.. hallod? :D szeretlek.... ŐKet szeretem....

ezt tőle loptam:

"A szobám rendetlen, minden szanaszét hever. A hajam fésületlen. Nem sminkelem magam, és nem érdekel mi van rajtam."

nagyon megigézett ezért másoltam be.
fontos sorok... nagyon fontosak.... előbb utóbb mindenki fog ilyet érezni, mint amilyet ez a kedves barátom most érez. Nem lehet túl jó.... nem...

2011 van.. annyira furcsa. Nagyon hamar elrepül az idő. Mintha még csak 2-3 hónapja járnék suliba. Pedig már egy fél év eltelt.... Annyira szeretném, hogy lassabban teljen az idő. Hogy legyen lehetőségem sokminden mást csinálni, ne csak mindig a szokásos rendben menjen a napom... reggel felkelek, suli, hazajövök, tanulás, esetleg ha van időm írok meg fészbukkozok egsy keveset és megyek lefeküdni.... Annyira szürkék ezek a napok. Még szerencse hogy vannak olyanok, akik kiszínesítik ezeket a szürke hétköznapokat... Csak velük is olyan keveset találkozok... igen igen.. ŐK azok.. A nagybetűs ŐK akik nélkül nincsen bejegyzés a blogomban.. Akik nélkül nem blogolnék és annyi más jó dolgot nem csinálnék... Akik nélkül egy semmi volnék... Annyira hiányoznak. Teljen már lassabban az idő! Minden egyes másodperc teljen lassabban... életem legszebb része úgy elrepül, mint egy kismadár... vagy nem is olyan kicsi? Nem tudom... Erről most ez jutott eszembe...

Repül az élet, ha gyorsítva éled hát hosszabbítsd meg egy perccel....

Bár meg tudnám csinálni... Bárcsak megtudnám állítani az időt egy bizonyos időpontokban.. Mondjuk amikor ŐK velem vannak... :) Milyen szép is lenne.... Rá fogok jönni, hogy ez hogyan lehetséges...

Ezt a "bejegyzést" fizika órán írtam a füzetembe és bemásoltam ide....

Itt ülök.... itt ülök a suliban, a fizika előadóban... unatkozok... nagyon unatkozok... Sok mindent csinálhatnék, de nincs kedvem hasznos dolgokka tevékenykedni. Inkább blogolok a füzetembe. Parasztblog xD. Nézegetem az összefirkált pad egyes részleteit és a rájuk írt betűket tanulmányozom. Sokféle dolgot örökítettek meg ezek az öreg padokon. Én is írtam rá unalmamban, de mára nár nyoma sem maradt feljegyzéseimnek. eltűntek... Öszzefirkáltál, lekaparták őket. Mára már csak néhány tollvonás maradt belőlük. Még mindig unatkozom... ŐK járnak a fejemben... hogy ma mi lesz.... Ma a késő délutáni órákban lesz egy kínos beszélgetésem. Megfutamodhatnék, magamba zárkózhatnék, de nem teszem! Nem fogok többet szenvedni... Megmondom abba a gyönyörű kékes-szürke szemébe amit gondolok. Aztán vagy jól sül el, vagy nem. Majd kiderül. Felesleges ezen görcsölnöm.. pedig most is ezt teszem... egy kicsit... egy iciri-picirit...
Tanárnő épp most írja be a jegyeket a naplóba. Le fog zárni minket. Bárcsak néha én is így lezárhatnék mindent, mint ahogy ő a jegyeinket...

Eddig jutottam, mert sajnos megszólalt a csengő...